Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 12 (55. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
922 végképp, hogy úgy mondjam, lényegtelenné kezd válni, semmiképpen nem alkalmas semmilyen kormánybuktatásra, ugyanakkor azonban alkalmas lehet ismét a feszültségek t ovábbi szítására, és megjegyzem, a népszavazás egyébként nagyon fontos intézményének a lejáratására. Ezért aztán persze felmerül valóban a kérdés, hogy szabade, érdemese így használni a népszavazás intézményét. Ugyanakkor a másik oldalról, ha összegyűlne k az aláírások egy kérdésre, két kérdésre, háromra, négyre, akkor természetes módon meg kell tartani a népszavazást. És ebben az esetben a Szabad Demokraták Szövetsége nagyon határozottan fog érvelni amellett, hogy ott, ahol szükséges, igenis hajtsuk végre a megfelelő változtatásokat, és ne engedjünk azoknak a politikai erőknek, amelyek a változatlanság ködébe burkolva saját magukat, tesznek kísérletet arra, hogy ilyen eszközökkel próbálják megszerezni maguk számára a hőn áhított és már több alkalommal elve szített hatalmat. Mert ne tévedjünk, mint a kérdésekből is kiderül, amelyek túlzottan lényeginek nem mondhatók (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Neked!) , ez az egész újra arról szól, amiről, megjegyzem, szólnak az utcai megmozdulások, amiről szól a március 1 5ére tervezett nagygyűlés: kísérletet tenni újra és újra a parlamentáris demokrácia eszközrendszereinek vagy azon kívüli eszközöknek a felhasználásával a hatalom megszerzésére. Ennyit, uraim, nem ér a dolog! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Neked!) Köszönö m szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, frakcióvezető úr. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. (Nem érkezik jelzés.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mikola István frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: „Mégsem az asztmás gyermekeknek kell a jó levegő?” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tiszt elt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Be kell vallanom, többünknek nincs igazán ünnepi hangulata, nincs jókedvünk, még inkább nincs életes jókedvünk. Miközben Szabó Éva doktornőt hallgattam, eszembe jutott, hogy ő maréknyi békét kért virágcsokor helyett, mi inká bb a SchöpfMerei Kórházat és Anyavédelmi Központot kértük volna a nőnapon. Éppen a nőnapon hirdették ki ennek az intézménynek és több másiknak a megszűntét. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) S miközben március 15e fennkölt ünnepléséről beszéltek többen , eszembe jutott a zseniális költőnőnek néhány verssora: „Öregisten, Nagyisten / más remény nincsen / mint igazad, kegyelmed / hogy Te szabj végül rendet / maradék országnak / adj életes kedvet...” Talán abban egyetértünk, hogy valamennyiünknek életes jóke dvre lenne szükségünk, hiszen egyébként országépítést nem lehet csinálni. Az egészségügyi ámokfutástól elment a jókedvünk. Szombaton határozatban a miniszter kihirdette a megmaradó kórházakat, azoknak a kapacitásait, és rendkívül fájdalmasan látjuk, hogy m iközben arról szól a rádió, televízió, a kommunikáció, a kormányzati narratíva, hogy mindössze csak három kórház szűnik meg, számításaink szerint 6070 kórház szűnik meg. És szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani, 60 és 70 között van azoknak a kórháza knak a száma, amelyek az új struktúrában, az új ágyszámokkal működésképtelenné válnak. Csak egy rövid kis gondolat lesz ezeknek az intézményeknek a bezárása. Szeretném elmondani azt is, hogy tönkretették a progresszív egészségügyi ellátó rendszert, radikálisan csökkentette a miniszter a kórházi aktív ágyak számát, és közben nem történt fejlesztés a járóbetegszakellátásban és a háziorvosi ellátásban. Megragadva az alkalmat, egy sokunkat izgató kérdést szeretnék a miniszter úrnak feltenni. Idézek néhány sort a végrehajtási kormányrendeletből, ami a következőképpen szól: „2007 második félévében várhatóan a megszűnő aktív kapacitások miatt a korábban aktív osztályokon ellátott betegek közel 41,5 százaléka kiesik az aktív fekvőbetegellátásból. Ennek megfelelően a
