Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 12 (55. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
918 rész tvevői azonban megerősítettek bennünket abban, hogy a társadalom aprajanagyja ki van éhezve a békére és a nyugalomra. Az egyik rendezvény után egy öt év körüli kislány, akit anyukájával a zene és a vers csalogatott a térre, megjegyezte: néni, ez olyan szé p volt, csak az a kár, hogy ilyen hamar véget ért. Nem válaszolhattuk a gyereknek, hogy a következő órában már más csoport számára, más céllal, és egyébként meg a hónap minden napjára foglalt a tér, és nem a béke dalai lesznek hallhatók. Akadt olyan sajtóo rgánum, amely azzal vádolt bennünket, hogy a szocialista nők utcára viszik a politikát. Ugyan kérem, mindannyian látjuk és érzékeljük, hogy napjainkban a megosztó politika folyamatosan jelen van, s nemcsak a parlamentben, hanem sajnos az utcákon, a tereken , a munkahelyeken, a családokban is. A közélet durvaságai átterjedtek a hétköznapi életünkre, az indulat, az intolerancia, az erőszak beivódott mindennapjainkba, testvérek, szomszédok, munkatársak között és családokon belül vert éket, húzott falakat. Mi ép pen arra akartunk példát szolgáltatni, hogy az utcákon, a tereken az elmúlt időszak durvaságai által kiszorított békességnek is helye van, hogy a tér legyen újra mindenkié. Szeretnénk, ha a nemzeti ünnepekhez közeledve nem kellene azon aggódnunk, hogy a tő lünk távol lévő családtagjaink, gyermekeink hol tartózkodnak, hogy ki merjünke menni az utcákra, terekre egy békés megemlékezés kedvéért. Még a minden nő számára oly kedves virágról is lemondanánk - mint ahogy a felhívásunkban hangzott , ha békességet, n yugalmat tudhatnánk magunk körül - és nemcsak nőnapon, de egész évben; és nemcsak mi nők, de az egész ország. S ha arra már nincs esélyünk, hogy most tavasszal a Kossuth téren taposatlan virágmezőt láthassunk, legalább egy csokor békét kívánok nőtársaim ne vében a következő napokra, majd hetekre, hónapokra, évekre az egész országnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából: „Nemzeti ünnepünkről” címmel kíván napirend előtt szólni. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁR OLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ilyen rosszkedvvel még nem készültünk ünnepre, mint ahogy most készülünk március 15ére, hiszen fél az ország, fél, hogy mi fog történni március 15én. Hagyományos ünnepi k észülődés helyett ma ünnepi spekulációk folynak, hogy lesze rendbontás március 15én vagy nem, iskolás gyermekeink a Nemzeti dal helyett azt hallgatják, hogy mitől kell félni majd Budapesten március 15én, hiszen a kormány vészjósló nyilatkozatai ezt suga llják. Szánalmas, ahogy a pártok azt számolgatják, hogyan tudnak egyre több politikai hasznot bezsebelni március 15éből, nemzeti ünnepünkből. Úgy tűnik, hogy március 15ét a magyar néptől, a magyar nemzettől a politikai elit ellopta. Vissza kéne adni! Úgy spekulálunk, mintha a nemzet nem tanult volna meg ünnepelni, mintha nem jártunk volna a gyerekeinkkel kézen fogva ’48as emlékhelyekhez, nem tettünk volna le egy szál virágot, vagy nem mentünk volna el a Nemzeti Múzeum kertjébe. Persze, kényelmesebb Kossu thot és Petőfit egyegy plakáttal vagy egyegy jelszóval elintézni és letudni az ünnepet, mint az ünnep lényegét megfogni, a nemzeti összetartozás érzetét, az együvé tartozás érzését sugallni, az összefogás fontosságát hangsúlyozni, hiszen az ünnep erről s zól. Hogy ezt meg tudjuk tenni, ki kéne lépni azok mögül a pártpolitikai sáncok mögül, ahova az elmúlt tíz vagy tizenöt esztendőben beárkolták magukat a pártok, és ahonnan nem hajlandók kijönni. Haza és szabadság, ez a két szó, amelyet először tanuljon daj kától a gyermek - ezek Petőfi sorai. Fájdalmasan aktuálisak és tulajdonképpen az ünnep lényegét fogalmazzák meg. Ma, amikor a
