Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló... - ELNÖK (Harrach Péter): - VARGA JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
666 A kisebbségi önkormányzatok működésével, a k isebbségi önkormányzati rendszer problémáival behatóan foglalkozott a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 20032004. évi beszámolójában. A kisebbségi ombudsman vizsgálódásának eredményeképp a kormány beszámolója is rámutat a kisebbségi önkormányzatok mű ködésével kapcsolatos problémákra. A települési önkormányzatok jelentős problémaként értékelték, hogy az önkormányzati törvényben kötelező feladatként előírt kisebbségi jogok érvényesülésének biztosításához közvetlenül nem kaptak költségvetési támogatást. Szinte általánosan jelentkező gond, hogy a kisebbségi önkormányzatok vezetői szerint a kisebbségi önkormányzatokat a helyi önkormányzatok nem tekintik egyenrangú félnek. A kisebbségi biztos megállapította, hogy a színvonalas érdekképviseleti munkához nem elégséges a központi költségvetésből nyújtott támogatás, a kisebbségi önkormányzatok működésének hatékonyságát jelentősen akadályozza az alulfinanszírozottság. Probléma továbbá, hogy az állami normatíva azonos nagyságú, tekintet nélkül a kisebbséghez tarto zók létszámára, a település jellegére és az ellátandó feladatokra. E fenti megállapítások fényében különösen érthetetlen, hogy a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvény szerint a kisebbségi önkormányzatok támogatásának összege 640 ezer forint, tekintet nélkül a település méretére, a kisebbség számarányára. Az Állami Számvevőszék 2005. január hónapban jelentést adott ki a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek támogatási rendszerének átfogó ellenőrzéséről. Az ellenőrzés a 20012003 közötti időszak előirányzatainak teljesítésére és a 2004. év előirányzataira terjed ki. A kormány beszámolója a jelentés lényegét így foglalja össze: “Az ÁSZ megállapításai szerint a kisebbségi támogatási rendszer általános jellemzője, hogy nem volt megold ott a tárcák közötti koordináció, a Miniszterelnöki Hivatal és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a koordinációs feladatát sem a tervezés, sem a végrehajtás során nem tudta betölteni. Az országos kisebbségi önkormányzatok a fejezetekről, a tervezési l ehetőségekről olyan késői szakaszban kaptak tájékoztatást, amikor javaslataikkal, észrevételeikkel érdemben már nem tudtak befolyást gyakorolni a költségvetési keretek optimális kialakítására.” A dokumentum számos fontos eleme közül kiemelném a magyarorszá gi romák helyzetével foglalkozó megállapításokat: A különbség és a távolság cigányok és nem cigányok között növekedett. Óvodába országosan a gyermekek 88 százaléka jár, míg a cigány gyermekeknek kevesebb, mint a fele. Középiskolába országosan a gyerekek 73 százaléka, míg a cigány gyermekek körülbelül egyötöde jut be. Országosan 2001ben a 18 évesek 54,5 százaléka érettségizett, a cigány fiatalok korcsoportjában ez az arány 2002ben csupán 5 százalékos. Még szembetűnőbb az egyetemre vagy főiskolára járó cigá ny hallgatók eltérő aránya. Míg országosan a 1820 évesek 40 százaléka, addig a cigány 2024 évesek mindössze 1,2 százaléka jutott be a felsőoktatásba. (19.00) Elsősorban azok a családok képesek gyermekeiket taníttatni, akiknek jövedelmi szintje a szegénys égi küszöb felett van. A jövőben a társadalom legszegényebb és leginkább kirekesztett csoportját képezi majd a cigány gyermekeknek az általános iskolát el nem végző egyötöde, az általános iskolát késve elkezdő második ötöde és a többi 4050 százalék, amely az általános iskola elvégzése után nem tanul tovább, vagy ugyan beiratkozik a középiskolába, de lemorzsolódik. Végül a jelentésből szeretnék még idézni a magyarországi cigányok munkaerőpiaci helyzetét illetően. A cigányság munkaerőpiaci helyzete 1993 és 2003 között nem javult. 1993ban a munkaképes korú cigány népesség 22 százaléka, 2003 elején a cigány népesség 21 százaléka volt foglalkoztatott. A foglalkoztatott cigányok 70 százaléka segéd- vagy betanított munkás, 22 százaléka szakmunkás, csupán 8 száz aléka dolgozik más munkakörben. A háztartások 82 százalékának jövedelme nem éri el a KSH által kiszámított létminimumot, és alapvető szükségleteit csak részben tudja kielégíteni. A cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozi k. E családoknak még a táplálkozása sem kielégítő, magyarul éheznek.
