Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
543 kitalálni. Úgy gondolom, hogy ezt a vitát nyugodtan le tudjuk folytatni, mégpedig abszolút szakmai alapon, mert a birtok- meg az üzemméret nem politikai, hanem tisztán közgazdasági kategória, például hogy egy tevékenység melyik növénynél mekkora földterületen végezhető optimálisan. Abban igaza van a képviselő úrnak, hogy főleg a kisebb termelőket nagyon nehezen tudjuk rávenni arra, hogy szövetkezzenek. Egyébként a termelői csoportok és a tészek támogatása továbbra is fennmarad az Európai U nióban. Mi csináltunk egy kategóriát, a bészt, ami sajnos nem igazán működik, de ezt majd úgyis kivitatjuk a következő időszakban. Úgy gondolom, azok a felvetések, amiket a képviselő úr tett, mind kitárgyalandó és végigvitatható dolgok. Mi úgy ítéljük meg, hogy az a forrásmegosztás, amit elterveztünk, és amit a múlt héten kiküldtünk az Európai Unióba, megvalósítható, és ebben kérjük a közreműködést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államti tkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Török Zsolt frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt részéről: “Jövőnk esélye a gyermek! - növekvő gyermekszám” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. TÖRÖK ZSOLT (MSZP) : Kö szönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! “Jövőnk esélye a gyermek! - növekvő gyermekszám” - adtam címéül a mai napirend előtti felszólalásnak ezt a pár szót, mert valóban évek, évtizedek óta halljuk, olvassuk, hogy fogy a magyar. Éppen ezért örömteli, hogy megtorpanni látszik a szomorú tendencia. Ha hihetünk a statisztikáknak, egyre több fiatal vállal gyermeket. Magyarország demográfiai sajátosságai semmiben sem térnek el drámaian az Európai Unió átlagától. A napokban tartottunk a parlamentben egy politikai vitanapot, s ezen a tanácskozáson kiderült, számos kérdésben hasonló módon látjuk hazánk demográfiai helyzetét. Egyetértünk abban, hogy mindannyian üdvözölhetjük a pároknak, a fiataloknak azt a döntését, hogy egyre többen vállaln ak gyermeket. Ha visszatekintünk, akkor kiderül, hogy 1981től szinte folyamatosan csökkent a megszületett gyermekek száma hazánkban, míg ez a tendencia 20032004 táján megállt, sőt mára kedvező irányba fordult. 2004ben már több gyermek született, mint az azt megelőző esztendőben, és ez folytatódott 2005ben is. S ha hinni lehet az adatoknak, akkor 2006ban közel százezer gyermek érkezett közénk, 99 800 gyermek született tavaly. Nemcsak egyegy kiugró adatról beszélhetünk tehát, hanem talán már tendenciaké nt értékelhető, hogy immár harmadik éve minden esztendőben egyre több és több gyermek születik. A jelenségnek sok oka lehet, s joggal kérdezzük, miért is. Bizonyára a szülőképes kor ma már jóval magasabb, mint a rendszerváltást megelőző években, s ma szüln ek azok a lányok, asszonyok, akik tíz, tízegynéhány évvel ezelőtti gyermekvállalásukat a mostani évekre halasztották. A Ratkókorszak demográfiai hullámot eredményezett, s ebből adódik, hogy most jóval többen vannak, akik Ratkóunokaként gyermeket vállalh atnak. De biztos vagyok benne, hogy minden kormány, így az előző és a mostani szocialistaszabad demokrata kormány is sokat tett azért, hogy ez a demográfiai pozitív tendencia erősödjék. Így a gyermekvállalás biztonságát szolgálta, és a születésszám növeke déséhez járulhatott több dolog is. Ilyen intézkedés volt például az előző kormányzat idején az azt megelőző négy évben befagyasztott családi pótlék folyamatos emelése, majd később megduplázása, az otthonteremtést szolgáló, korábban évekig nem emelt szociál politikai kedvezmény folyamatos, többszöri és radikális mértékű növelése, valamint az ingyenes vagy kedvezményes étkezés és tankönyv biztosítása is a gyermekeknek. Alapvető szempont volt tehát a biztonság.
