Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - „Egyéves az őszödi beszéd” című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4331 Tudtuk, és ti is tudjátok, hogy ha eljön a választási győzelem, utána azonnal és határozottan neki kell állni. Mert azért akartunk győzni, hogy lehetőséget kapjunk meg csinálni, véghezvinni, amiről hisszük: ettől lesz erősebb Magyarország. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte a szakmai, politikai egységet, mint soha az elmúlt években, vagy talán soha. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagain k kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót, igen, hagy, igazatok van. Pontosan tudjuk, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe. Mikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk, mert az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, azt mondom: tudjuk, igazato k van. Egy nagyon szűk csapat dolgozik, mert még nem engedhetjük meg, hogy mindezt az igazgatási egyeztetés részévé tegyük; öthathét ember, reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjü k a szükséges mennyiségű pénzt, a pénzt, ami az egyensúlyhoz kell. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltatok tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét, nem bírva a tárgya lásokon. (14.40) Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, és egyszer csak azt vetettem oda, hogy hagyjátok már, hagyjátok ezt már abba, gyerünk előre. És most azt fogom mondani nektek, amit a világ minden felelős edzője mondana a cs apatának, amely az első félidőt egyetlen góllal nyerte meg, azt, hogy ez nem foci, hogy a pályán sem voltatok. Ha csak ennyit tudunk, akkor inkább legyen a stadion gyepén közpark meg játszótér. Ez semmi, ez alibizés. Ezt mondom edzőként és csapatkapitányké nt nektek is. Hogy felrázzalak benneteket, és értsétek, gyökeresen mást és gyökeresen máshogy kell csinálnunk, ha valóban használni akarunk valahogy ennek az országnak. Nincs sok választás. Azért nincs, mert elszúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. (Derültség.) Az e lmúlt 17 évben, de különösen 2001től. Hát, ilyen volt három kormány gazdaságpolitikája. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Persze, meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfélkét évet, mi kö zösen, a magyar politikai elit. Sodródtunk a rendszerhazugságokkal. Mert nem néztünk szembe mi magunk sem, de egyetlen magyar politikai párt sem. A kampányban lehetett kevesebb járulékból több nyugdíjat ígérni, lehetett ingyenbenzint, erőfeszítések nélkül boldogulást ígérni. Teljesen világos volt, hogy ez nem igaz. Nincs ingyenebéd sem, mint ahogy nincsen 14. havi nyugdíj sem. Az államnak nincs saját pénze, nincs feneketlen kincstára, amelyből csak akkor nem ad a polgárainak, ha gonosz. A gyermekmesének vég e. Felnőttként kell kezelni az embereket, mert ez az atyáskodó késő kádári politika, amely bal- és jobboldalt egyaránt maga alá gyűrt, nem tartható tovább. Annyival vagyunk túl lehetőségeinken, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása is megteszi. Közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit, már ami a mély szerkezeti reformokat illeti. Közben persze eltöröltük a sorkatonaságot, duplájára emeltük a családi pótlékot, csökken tettük az áfát, megemeltük a közalkalmazottak bérét, adómentesítettük a minimálbért, bevezettük a 13. havi nyugdíjat, közel 500 kilométer autópályát építettünk, bevezettük a babakötvényt s a többi, s a többi, s a többi. De nem kezdtünk hozzá haladéktalanul az egészségügy, a felsőoktatás és az állam reformjához, illetve nem kezdtünk hozzá az Orbánkormánnyal megborult költségvetési egyensúly újbóli helyreállításához. Nem tudok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire a rendszerreformok tekinteté ben büszkék lehetünk, azon túl, hogy a mélységből visszahoztuk a kormányzást a végére. Ha el kell számolni az országnak, az utókornak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Mert amit mondhatunk, az nem kevés. De nekem igen. És mit mondunk m ajd gyermekeinknek meg unokáinknak? Természetesen a dolog nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem, nem! Őrült lóhalálában készült, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön és demagóg viták túsza legyen, most meg már olyan nagyot kell csinálnunk, hogy
