Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP):
4320 megfizetésére kötelezte az igénybevevőket az ez év februárjában bevezete tt vizitdíj, kórházi napidíj. Az új gyógyszergazdaságossági törvény átfogalmazta és szigorúbbá tette a gyártók, a forgalmazók, az orvosok, a biztosító felelősségét és kötelezettségét. Január 1jével lépett hatályba az ellátórendszer fejlesztéséről szóló t örvény, ez csökkentette az aktív kórházi ágyakat, egyidejűleg növelve a krónikus, az ápolási, a rehabilitációs ágyak számát. Kijelölésre kerültek a speciális és kiemelt intézmények, a kapacitások regionális alapon kerültek felosztásra, és megtörtént az ell átási területek kijelölése. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy vázlatosan is igazolható az első mondatom azon része, hogy intézkedésekben és eseményekben gazdag történéseket tudunk magunk mögött. Az elmúlt hetek visszajelzései pedig igazolják azt is, hogy ne héz és ellentmondásos volt ez az első év. Nehéz ezért az értékelés is, egyrészt a folyamatok épphogy elkezdődtek, néhány eredmény azonban így is érzékelhető, ilyen például a gyógyszerpiacon az új szabályok korlátozása az indokolatlanul magas gyógyszerfogya sztást, a biztosító és a betegek gyógyszerkiadását illetően. Egyszerűbb lett a gyógyszertár létesítésének engedélyezési eljárása, reálisabbak a működési szabályok, könnyebb a generikus készítmények befogadása, nyilvánosak a gyártói árajánlatok, szigorúbb a z ellenőrzési rendszer és a promóció. A struktúraátalakítás eredményeként 10 százalékkal csökkent a kórházi ágyak száma: 173 kórház közül 6ban megszűnt a fekvőellátás, 12ben csak krónikus, illetve rehabilitációs tevékenységet folytatnak, 33 kórházban ped ig egyegy szakmacsoportban szűnt meg fekvőellátás. Ugyan 77 százalékkal nőtt az aktív és a krónikus ellátás értéke, de az intézmények változatlanul gazdasági nehézségekkel számolnak továbbra is. Nehezen, de megvalósult a háziorvosi rendszerben a tételes betegforgalmi jelentési kötelezettség. A struktúraátalakítás mellett a legnagyobb vihart a vizitdíj, a napidíj bevezetése jelentette, illetve jelenti. Ha nem érzelmi és politikai alapon közelítjük meg, akkor a kép felemásnak értékelhető. Kétségkívül csökke ntette a magas, gyakran indokolatlan orvosbeteg találkozások számát, többletpénzt vitt a rendszerbe, a háziorvosoknál ez átlag havi 160180 ezer forint, szakrendelőkben, kórházakban pedig milliós tételt jelent. Talán csökkentette, de nem szorította ki a h álapénzt, és a mentesítések, illetve a végrehajtás körüli hercehurcák pedig igen sok energiát vontak el az ágazati irányítástól. Az eddigi lépésekkel kapcsolatban a leggyakrabban az alábbi kritikák hangzanak el: előkészítetlen, kapkodó, improvizatív, illet ve Horváth képviselő úr egyszerűen csak kudarcnak ítélte az egészet. Az alapos szakértői munka masszív alapja helyett a víziók futóhomokjára épült, a kivitelezésben pedig a jó célok egy része, így például az ágyszámcsökkentés a politikai alkuknak az áldoza tává vált. (13.50) Az apró szívós, okos érdekegyeztetést sokszor kinyilatkozások helyettesítették: rossz a reform kommunikációja, a résztvevők érdekeltsége hiányzik, illetve hiányzik az idő az alkalmazkodásra. Úgy gondolom, hogy most is van és a későbbiekb en is lesz lehetőségünk ezen pró és kontra vélemények megvitatására, de a reform sikeres folytatása érdekében az elemzés, a tapasztalatok levonása, a korrekciók megtétele elengedhetetlen. Ezért át kell alakítani a finanszírozást a kialakult struktúrához ig azítva, ahol szükséges, ott konszolidálni kell, fejleszteni kell a járóbetegellátást, a háziorvosi rendszerben teljesítményalapú finanszírozást kell bevezetni, folytatni kell a szakmai prioritásokat - sürgősségi ellátás, szűrések, egészségügyi programok, humán erőforrás fejlesztése, és nem utolsósorban a biztosítási modell választása. Tisztelt Ház! Folytatni kell az elkezdett munkát. Nem lehet megállni, menni kell tovább, változni kell, és a változás mi magunk vagyunk, és ezért Hegel szerint annyi lesz a v áltozás, amit mi magunk is változunk.
