Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
4310 tetejéről a talpára kell állítani ezeket a rendszereket, és a szociális és munkaügyi politikában, d e általában is a kormányzati reformokban erre tettünk lépéseket, erre tettünk kísérleteket. Nem akarom azt állítani, hogy ezek a törekvések már a végére jutottak. Nem, az első év után vagyunk ezekben a változásokban. De a változtatások iránya ez, a szándék tehát az, hogy az alapvető közszolgáltatások területén is az igénybe vevő állampolgár szempontja legyen a meghatározó. Rögtön hozzáteszem: ez persze a hétköznapokban akkor lehetséges, hogyha ehhez sikerül megtalálni a szolgáltatást nyújtók meghatározó kör ének azt az érdekét, amelyik harmonizál ezzel, és azt a fajta társadalmi párbeszédfolyamatot felerősíteni, amely többségi megrendeléssé teszi ezeket a változtatásokat. Ez egészen biztos tanulsága a megelőző időszaknak. Sok területen igyekeztünk ezeknek az elveknek megfelelő változást elérni. Ilyen a nyugdíjrendszer változtatása és a rokkantellátásoknak a rendszere. Azt vittük végbe tavaly ősszel itt a parlamentben közös munkával a nyugdíjrendszert illetően, amit Németország 68 éves reformfolyamattal egyébk ént magának célul kitűzött, hogy a hivatalos 62 éves korhatárhoz a valóságos nyugdíjba vonulás korcentruma, tehát amikor a többség nyugdíjba megy, közeledjen. Ez pedig két úton lehetséges: hogyha kitolódik az aktivitás időszaka, többen dolgoznak és keveseb ben vesznek igénybe kedvezményeket, korkedvezményeket, természetesen az időskori nyugdíj stabilizálódik, és emelhetők az összegei, akkor végig lehet vinni a korrekciós programot - ezért is akarjuk a nyugdíjrendszer igazságtalanságai kiküszöbölése okán ezt az átalakítást ; és akkor, hogyha kedvezményt csak az kap, aki egészségileg vagy az életútja kapcsán erre rászorul, hiszen ha valakit kedvezményezünk, az természetesen a többség áldozatvállalásán alapul. Soha nem szabad olyan kedvezményt biztosítani, amel y a többség esélyeit veszi el, de mindig kell biztosítani a kedvezményt, ahol méltánytalan hátrányokat kell kiegyenlíteni - erre irányult a változás. A rokkantrendszer átalakítása úgy, ahogy Soltész képviselő úr itt szólt már róla, valóban azzal a szándékk al fogalmazódik meg, hogy akinek csak lehet, adjuk meg az esélyt arra, hogy kitörjön a rossz helyzetéből, ne a rokkantnyugdíjast stabilizáljuk abban a rossz helyzetében, ahol ő nem tud szuverén lenni. Igaza van, készséggel elismerem, hogy ez 460 ezer nyugd íjkorhatár alatti, ma rokkantnyugdíjas esetében totálisan, mindenkire vonatkozóan, átfogóan és azonnal nem megy, nincs ekkora felszívóképessége a munkaerőpiacnak az egyik oldalról, másik oldalról a 460 ezer ember kapcsán a megmaradt munkaképességek rehabil itációjával sem érhető el, hogy mindenki bekerülhessen a munka világába. Töredékük kaphatja meg ezt az esélyt, de mindenki számára biztosítani szeretnénk az út lehetőségét. A racionális felmérések azt mondják, hogy megpróbálhatjuk, megcélozhatjuk azt, hogy a rokkantellátásban lévők legalább egyharmada a siker esélyével éljen ezzel az úttal, de azt tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan megváltozott munkaképességek, olyan sérülések, amelyek nem korrigálhatók, ahol a szuverén lét feltételeit nem a nyílt mu nkaerőpiacra való visszavezetéssel, hanem más utakon kell biztosítani. De pont azért is, hogy az ő ellátásuk minőségileg javuljon, kell megoldani azt, hogy többen tartsák a vállukon az országot, aki teheti, tehát dolgozhasson, szuverén módon, nem rokkantny ugdíjból, magasabb keresetből önmagát eltartva és az ország terheit is a vállán viselve legyen szereplője a társadalmi körnek. Ilyen értelemben tehát ez pozícióátrendezés, és természetesen egy esélyjavulásra vonatkozó szándék. Rögtön hozzáteszem: azt is go ndolom, hogy nem lehetséges egy elhatározással, egy jövő heti vagy utána következő heti döntéssel a rokkantnyugdíj szabályrendszerével egyik napról a másikra átalakítani egy sok százezer embert érintő rendszert. Itt fokozatosságra van szükség, sőt az indul áskor befektetésre, többletforrásokra. Ezt biztosítja az Európai Unió erre szánt 60 milliárd forintja. De, kérem szépen, mintegy 800 milliárdos az a kassza, amelyről most beszélünk, 800 milliárd forint közös pénzünk, amit arra szánunk, hogy 460 ezer ember. .., bocsánat, 800 ezer ember, aki rokkantnyugdíjas, közülük 460 ezer, aki aktív korú rokkantnyugdíjas, ellátását biztosítsuk. Nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy megér akár még ennél nagyobb befektetést is, hogy több tízezren közülük szuverén életet, jo bb körülményeket nyerjenek el.
