Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
4297 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim ! Ami végbemegy ma az ember és a környezet viszonyában, az egy olyan folyamat, amely, azt gondolom, hogy már most is és az előttünk álló időszakban az emberiség számára talán az egyik legfontosabb és legkiélezettebb folyamat lesz. Nézzük meg, hogy mi törté nik a nagypolitikában vagy mi történt a nagypolitikában az elmúlt egy esztendőben ezen a területen! Csak néhányat emelek ki, kezdve mondjuk, a valamikori elnökjelölt, alelnök Al Gore kampányával, majd most már az amerikai kampányba beépülő környezeti probl émákkal és környezeti akciókkal. De folytathatom a német elnökség és Merkel elnök asszony indító beszédével, amely azonnal környezeti kérdésekkel foglalkozott, sőt olyan célokat tűzött ki Európa elé, amely több tagország számára is szinte sokkoló hatású vo lt, azaz hogy Európa a klímaváltozásnak, a széndioxidkibocsátásnak és egyáltalán a megújuló energiák felhasználása reformjának útjára lép, mégpedig radikálisan, előremutatóan, a többi nagy térséget, régiót megelőzően. De ide hozhatnám a francia elnökvála sztás legutolsó kampánybeszédeit, amelyeknek legalább a feleharmada erről szólt, a környezetről és a környezethez való viszonyról. A G8ak találkozója, amelynek számtalan témája lehetett volna, de egyetlen igazi világüzenete volt, ez a zöldek akciója a G8ak idején, tehát a környezetünk ügyének a napirendre emelése és első pozícióba, azaz a legfontosabb kérdéskörré emelése. És ha szűkebb környezetünkben körülnézünk, akkor az elmúlt egy esztendőben azt tapasztaljuk, hogy egymást követték azok a nagyobb érzé kenységből fakadó odafigyelések, ügyek, amelyek a környezetünkről szóltak: Verespatakkal kezdődött, még átnyúlóan a korábbi időszakból, aztán jött a Rába habzása, a galvániszap Csepelen, jött a német szemét, jött aztán a szentgotthárdi égetőmű és így továb b. Egymás után érkeznek ezek, és azt hiszem, egyikük sem véletlen. Nem véletlen, mert arról szól, hogy döbbenetes és erőteljes szemléletváltásra van szükség nemcsak a hagyományos környezeti gondolkodásban, hanem gyakorlatilag minden területen, az élet mind en területén. A most elinduló új kormányban második miniszterünk, Fodor Gábor, a szabad demokraták második minisztere e tárcánál ezért hirdette meg, hogy a következő időszak egyértelműen ezekre, az elmúlt egy esztendő tapasztalataira, világ- és hazai esemé nyeire építve a szemléletváltás időszakának a kora lesz. Ez az, amit a tárca célként tűz maga elé. Nem önmagában a környezetvédelmi tárcán belül, nem a környezetvédelemben kell szemléletváltás, nem a környezettudatos gondolkodásban, a környezetvédelmen bel ül kell szemléletváltás, hanem mindannyiunkban, az élet minden területén, a kormányzati munka egészében. Ezért hirdettük meg, hirdetjük meg azt, hogy a jövőben a kormányzati munka egészét kell áthatnia az egészségügyi reformtól a sportstratégián keresztül a gazdasági versenyképességen és az energiapolitikán át minden területen a környezettudatos gondolkodásnak, de ugyanígy ennek be kell épülni a civil szférába és a mindennapjainkba. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormány vagy a kormányzat ezzel a szándékával nincs késésben, együtt mozog a világ fő trendjeivel. Tehát abban a speciális esetben vagy kedvező esetben vagyunk, hogy nem kell azon sopánkodnunk, hogy évekkel el vagyunk maradva gondolkodásban és szándékban másoktól, hanem most együtt tudunk velük mozogn i. Ha a következő időszakban ez valóban a kormányzati és a társadalmi politika fókuszába kerül, és valóban áthatja a gondolkodásunkat a gazdasági szektortól a civil szektoron át a közpolitikáig mindenütt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a magunk részéről felelősen megtettük azt, amit egy felelős kormányzatnak meg kell tenni. Mert hiszen mindannyiunknak fel kell ismerni, hogy nem tartható fenn az a fejlődés, amelynek az útján eddig jártunk, amely gyakorlatilag kimeríti az energiatartalékokat és kimeríti ter mészeti erőforrásainkat. Nemcsak a nagyvilágban az esőerdők miatt kell sopánkodnunk, hanem például saját szűkebb környezetünkben is egyre nehezebb megvédenünk a biológiai sokszínűséget, az erdőinket, a szép környezetünket. Ugyanígy nemcsak hogy nem tarthat ó fenn ez a fejlődés, hanem tudomásul kell vennünk, hogy beavatkoztunk az élő környezetünkbe: a széndioxidkibocsátással és néhány egyéb
