Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
4285 Maga a miniszterelnök is azt mondta, hogy ezt a hazug állítást abba kell hagyni, mert nem igaz állításokkal választást nyerni nem igaz országhoz vezet . Tisztelettel jelentem, itt vagyunk a nem igaz ország kellős közepén. Nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy önök a választási kampányban becsapták a választóikat. Nem erre kaptak felhatalmazást, nem is kértek rá felhatalmazást, mert ha kértek volna, po ntosan tudták volna, hogy erre a káoszra nem fogják megkapni az emberek hozzájárulását. Most, amikor már készen van a káosz, és a lakosság megpróbál véleményt mondani róla, kézzellábbal, minden lehetséges eszközzel gátolják azt , hogy az emberek elmondhassák a véleményüket arról, ami velük történik a fejük fölött. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egyetemre jártam, azt tanította a professzorom, és azzal bocsátott el több százunkat, hogy a betegnek az igazat és csakis az igazat sz abad mondani, mert a beteg nem tud másképp a saját életéről dönteni. Bár te vagy az orvos, te vagy a tudás birtokában, de az ő élete, és őróla van szó. Nem ártana, ha képviselőtársaim ezt időnként felidéznék magukban. Mert bár a választópolgár választ, és bár mi hozzuk a törvényeket, de az ő életéről, a mi életünkről van szó. Néha ezt a felelősséget elő kellene szedni. Nem mondhatják azt, hogy nem voltak részesei annak a hazugságözönnek, ami ide juttatta az országot. Különösen nem mondhatják azt, hogy nem v oltak részesei az egészségügyben. Nézzük a számokat, mi történt, hiszen azért ez mindennél többet mond. Az egészségügyi kiadásokat nem titkoltan a konvergenciaprogramban 2007 és 2009 között 250270 milliárd forinttal szándékoznak csökkenteni. Tegyünk hozzá egy másik adatot: Magyarországon - már egy tisztított adat - vásárlóerőparitáson mérve 1300 dollárt költünk el egy emberre egy évben. Európában ez általában 2 ezer dollár körül van, akiknek jobban megy - mint a franciák vagy az angolok , azoknál megköze lítik a 3 ezer dollárt. Vagyis egy újabb hazugság, hogy a magyar ellátórendszer drága. Nem igaz! Európában az egyik legkevesebbet költjük rá. Tehát ezt a hazugságot tessék egyszer s mindenkorra megszüntetni! Nem igaz az, hogy a magyar egészségügy pazarló. Ez a mondat sem igaz. Az sem igaz, hogy Magyarországon túl sok a kórház. Nem igaz. 153 kórház volt Magyarországon aktív ellátással. Az aktív ágyak száma volt az egyetlen, ami magasabb volt, de nem annyival, mint amennyivel lecsökkentették. 61 ezer aktív ág yból 44 ezer maradt. S ha azt mondja miniszter asszony, hogy ez a lakosság 5 százalékát érinti, akkor téved. Amikor az aktív ágyak egyharmadát megszüntetik, az nem a lakosság 5 százalékát érinti, az mindnyájunkat érint. Milyen helyzetbe kerültek a kórházak ? A kórházak 54 százaléka csődközeli állapotban van. Ezeket az adatokat egyébként a Kórházszövetség és az EGVE adataiból tudjuk; az előbb említettek szintén Kórházszövetség- és EGVEfelmérések. Mekkora a kórházak adóssága? 2006ban az EGVE szerint 54 milli árd forint volt a kórházak lejárt tartozása. Ez óriási szám, képviselőtársaim. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a konvergenciaprogram érdekében fojtogatják az intézményrendszert. Egy darabig bírja, aztán amikor nem bírja, akkor összeomlik. És amikor össz eomlik, akkor ott maradnak a betegek ellátatlanul. S bármennyire furcsának is tűnhet az önök számára, a kórházban alapvetően a betegséget kezelik és a beteg embereket gyógyítják. Az új megbetegedések számát a kórházak nem képesek csökkenteni, azokat más té nyezőkkel lehetne csökkenteni: megelőzéssel, prevencióval, amivel egyébként nyomokban sem látjuk, hogy a kormányzat foglalkozna ezzel. Volt Magyarországnak egy népegészségügyi programja. Az előző kormányzat azt a népegészségügyi programot átalakította, de azért megtartotta. Máshova helyezte a hangsúlyokat, de azért megcsinálta. Ebben a kormányzatban a népegészségügyi programok megálltak. Gyakorlatilag semmi nem történt. Az intézményrendszer átalakításához - legalábbis ha az ember az iparban dolgozik, és val amit gyártani akar - három kérdésre rögtön válaszolnia kell tudni: hogy mit akarok gyártani, mennyit akarok gyártani, és hol. Az egészségügyben hasonló a helyzet: mit akarok gyógyítani, milyen betegséget kell gyógyítanom, mennyit kell abból a betegségből g yógyítanom, és hol. Ezt pedig az szabja meg, hogy hol, hányan élnek, és azoknak az embereknek milyen betegségük van. Ezeket hívják egyébként népegészségügyi
