Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
4278 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt egy évről szól a mai vitanap, és ha az elmúlt egy évet értékeljük, akkor meggyőződésem szeri nt leghívebb, leghitelesebb, legobjektívebb értékelést akkor tudunk mondani az elmúlt egy évről, hogyha nemcsak a saját magunk véleményét tekintjük mérvadónak, hanem olyan szervezetek véleményét is mérvadónak tekintjük, amelyek bizonyos mértékben kívülről látják a magyar folyamatokat, bizonyos mértékben kívülről, nálunknál objektívebben ítélik meg a helyzetet. Az elmúlt hat hétben három olyan szervezet is értékelte a magyarországi gazdasági folyamatokat, amelyeknek a véleményére korábban oly sokat adott a n yilvánosságban az ellenzék is, korábban oly sokszor, sokféle véleményt formálva hallgatták meg és minősítették véleményüket, most úgy tűnik, hogy mintha egy picit kopna e szervezetek véleményformálásának a hazai reagálássora. Minősítette Magyarországot az IMF, minősítette Magyarországot az OECD és éppen a tegnapi napon nyilvánosságra került minősítésében az Európai Bizottság. (10.40) Miután mindhárom szervezet Magyarország elmúlt egy évéről alapvetően pozitív véleményt formált, azaz amelyik irányba halad Ma gyarországon a gazdaság, amelyik irányba halad Magyarországon a költségvetéspolitika, pozitívan ítélték meg, ezért azt gondolom, hogy talán érdemes erre figyelni, talán érdemes egy percet erre a dologra is fordítani. Az Európai Bizottság úgy értékelte Mag yarországot, hogy teljes egészében végre kell hajtani a szerkezeti reformokat, hogy új ajánlásokat nem kíván tenni Magyarországnak, és a Bizottság ezzel a témával foglalkozó biztosa pedig a következőket mondotta. “Magyarország 2006 közepe óta jelentős lépé seket tett a költségvetési konszolidáció felé, miután 2006ban mérsékelte az államháztartás helyzetének romlását, 2007re pedig jelentős hiánycsökkentést tett lehetővé.” Továbbá úgy minősítette, hogy nehéz, de szükséges reformok útján jár Magyarország anna k érdekében, hogy konszolidálja államháztartását. Úgy vélem, ha ezeket a szavakat és ezeket a kijelentéseket értékeljük, akkor talán egy mondatot érdemes ebben a vitában megemlíteni. Az a vita a nemzetközi megítélésben, ami az országon belül zajlik, részbe n ma itt, a parlamentben is zajlik, nagyon egyértelmű külső megítélésre talál. Nevezetesen az általam imént mondott idézetek egyértelművé teszik azt, hogy azt a folyamatot, amelyet az elmúlt év június 9én indított el az új kormány, a helyes irányba tett j ó lépések folyamatának tartják. Magam úgy gondolom, hogy nehéz lett volna más úton ugyanezt a célt elérni. Vannak ugyan ma is Magyarországon olyan politikusok, akik erről másként vélekednek. Megint idéznék: “Ahhoz, hogy az ember egy másik iskolát kövessen, ahhoz nyitottság kell. Kevesebb provincializmus, több európai kitekintés, több ismeret, nagyobb befogadókészség, más iskolák eredményeit meg kell ismerni. Hogy gazdasági növekedéssel is ki lehet lábalni a pénzügyi válságból, az eladósodottságból, ki kell lábalni a költségvetési hiányból, erre vannak részletes modellszámítások.” Az idézet a legnagyobb ellenzéki párt elnökének rádióinterjújából származik. Úgy gondolom, azt a vitát érdemes itt és most is megvívni, hogy vajon lehete másként, lehete más módon ugyanazt a célt elérni a rendelkezésre álló hároméves határidőn belül. Ma, azt gondolom, nincs olyan közgazdasági iskola, nincs olyan hiteles modellszámítás és nincs olyan hiteles tapasztalat az elmúlt húsz évben Európában mögöttünk, ami alapján ezt a biz onyos más utat hitelesnek lehetne elfogadni. Úgy vélem tehát, hogy amikor az Európai Bizottság Magyarországot értékelte, akkor nagy valószínűséggel a reális megvalósítás körülményeit minősítve is értékelte az országot. Szeretnék arra is három mondatot szán ni, hogy itt az elmúlt időszakban elhangzottak olyan vélemények, amelyek nem állják meg a helyüket. Az hangzott el többek között, hogy az Orbánkormány nem indított el olyan folyamatokat, amelyek ilyen helyzetet eredményeztek volna, mármint hogy 2001ben, illetve 2002ben nem indított el ilyen folyamatokat. Csak emlékeztetném a képviselőtársakat két körülményre. A lakástámogatási rendszer Orbánkormány által elindított logikája mintegy 200 milliárd forintos évi többlet költségvetési támogatási igényt induká l ma a
