Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4276 A közigazgatási reformról; a Gyurcsánykormány nagy államreformígérettel kezdte meg a második ciklust. Létre is hoztak egy bizottságot, amely arra hivatott, hogy megtervezze ezt a reformot, azt azonban nem várták meg, hogy egy kidolgozott te rvet tegyen az asztalra, hanem el kellett kezdeni. Elkezdték az átszervezést, aminek látjuk a következményeit. Jó néhány embert eltávolítottak - ami önmagában nem lenne olyan nagy baj - a közigazgatásból, mert tényleg óriási a létszám, de a feladatok újras zervezése, elosztása, a párhuzamosságok kikerülése nem történt meg. A miniszterelnök úr az előbb Dánia példáját hozta föl az önkormányzatok vonatkozásában. Én is fölhozok egy példát; két országot hasonlítsunk össze, csak azért, mert a magyar önkormányzati modell nem Európa legjobbjai közé tartozik. (10.30) Van két hasonló lélekszámú ország: az egyik Anglia, a másik Franciaország. Angliában az önkormányzatok száma a közel 60 milliós lakossághoz képest alig éri el az 500at, de mindegyik profi hivatali háttérrel rendelkezik. Aztán ott van Franciaország hasonló lélekszámmal, és több mint 36 ezer önkormányzata van, viszont a 36 ezer önkormányzathoz alig tartozik 1500 hivatal, a 36 ezer önkormányzat legtöbbje legfeljebb a rról dönthet, hogy a település zászlója meg az indulója mi legyen, ha van neki ilyen. A miénk meg olyan, hogy van 3200 önkormányzat, és elvileg mind a 3200 önkormányzatnak lehet önálló és saját hivatala. A kistérségi kezdeményezés ilyen szempontból jó és t ámogatandó, hiszen ez nem más, mint az egykori járási modell visszacsempészése ebbe a rendszerbe. Nem lett volna baj, ha a magyar hagyományokhoz ragaszkodva a nevet is használjuk, és azt mondjuk, hogy a járásokat visszaállítjuk, mert azért nagyon nagy a ha sonlatosság a kettő között. (Dr. Lamperth Mónika: Csak politikailag teljesen más!) Jó. Az egészségügyi reformról egykét szót, mert hiszen itt van a legnagyobb káosz. Attól, mert ágyszámleépítés történik, attól, mert megszüntetnek egy csomó olyan dolgot, m ert bevezetik a felső korlátokat, a volumenkorlátokat, egészségesebb lesz ez a nemzet? Attól, mert zavar mutatkozik a szolgáltatás minőségében, az egészségügyi szolgáltatás minőségében, hatékonyságában, miért leszünk attól mi egészségesebbek? Itt valami na gyon komoly szemléletváltásra lenne szükség, és először azt az ellentmondást kéne feloldani, ami láthatóan jelen van: a mai egészségügyi finanszírozás sokkal inkább betegcentrikus és betegközpontú, nem az egészség az elsődleges szempont. Ma az a része van a dolognak jobban finanszírozva, illetve a betegség gyógyítása van jobban finanszírozva, nem a megelőzése. Ha egy többbiztosítós vagy akármilyen biztosítós modell ebbe a rendszerbe belép, a biztosítók érdeke egészen más: nyilván egy biztosítónak az a jó k uncsaft, amelyik egészséges, és igyekezni fog az egészség megőrzését dotálni, preferálni, és elsődlegesen erre helyezni a hangsúlyt. Ezt csak azért mondom, mert nem lett volna baj, hogyha ezt a vitát, mielőtt a nyilvánosság elé kerül, a koalíció a saját kö rein belül lefolytatja és lezajlik, hiszen akkor nincs ilyen zavar a koalíción belül meg az egész ország egészségügyi helyzetét tekintve. A reformok áldozata a középosztály, az adófizetők, a vállalkozók, hiszen a megnövekedett terheket az adófizetők, akik a középosztály köréből kerülnek ki, ők viselik. Hogy egy kicsit világos legyen, hogy kiket értünk középosztály alatt: azt a népréteget vagy azt a csoportot, vagy azt a képződményt, társadalmi képződményt, amely képes önmagát ellátni, amely képes önmagáról gondoskodni, sőt emellett még képes a környezetéről is gondoskodni. Ők viselik a legnagyobb terhet. A jó pásztor nem megnyúzza, hanem nyírja a nyáját - itt pedig nem nyírásról, hanem erőteljes megnyúzásról van szó. Az adóreform és az adórendszer problémáir ól egy szót: igazságtalan, bonyolult, a középosztályt és a vállalkozókat oly mértékben sújtja, hogy az egzisztenciájuk, a megélhetésük van veszélyben; aránytalan, mert nagyon magas az élőmunka terhe, és alacsonyak a fogyasztási típusú terhek; nem ösztönző, nem növeli a foglalkoztatottságot, nincs gazdaságélénkítő hatása, és egyáltalán nem javítja az adómorált.
