Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
4265 2006ban Magyarország érdeke mindenekelőtt azt kívánta, hogy hozzuk egyensúlyba a költségvetést, és mondjuk ki egy évvel a kormányzás megkezdése után, hogy ezt az ambiciózus célkitűzést sikerült te ljesíteni. Még fél éve, háromnegyed éve is arról beszéltek nagyon sokan Magyarországon és a nemzetközi pénzvilág megfigyelői közül is, hogy Magyarországon összeomolhat a valuta, Magyarországon összeomolhat a tőzsde, Magyarországon olyan gazdasági folyamato k indulhatnak be, amelyek visszafordíthatatlanul az államcsőd közelébe sodorják az országot. És ma mit mond ugyanez a pénzügyi elemző kör? Rövid egy év alatt sikerült az, ami nagyon kevés országnak sikerült: körülbelül 5 százalékos visszalépés az államházt artási hiányban, a folyamatok stabilizálása, a forint soha nem látott mértékben és tartóssággal erős, a Budapesti Értéktőzsde nemrég csúcsokat döntött, Magyarországra továbbra is ezermilliárd forintnyi éves befektetés áramlik be. Összességében tehát a gazd asági stabilitás visszaszerzése, amely a kormányzati ciklus első évének legfőbb felelőssége és feladata volt, az, tisztelt képviselők, jól sikerült. Fel kell tenni a kérdést, mi vezetett oda, hogy ezt a nagyon komoly erőfeszítést meg kellett tenni. Mondhat nánk azt, hogy az elmúlt négy év kormányzása, és ebben nagyon sok igazság van, mondom még akkor is, ha azok a százmilliárdok szociális támogatásban, autópályában, gázártámogatásban, különféle juttatások formájában ott vannak az embereknél, beépültek az inf rastruktúrába, az oktatásba, a rosszul működő, ámde folyamatosan veszteségeket termelő egészségügybe, ez ettől még politikai felelősség. De ugyanúgy megvan a politikai felelőssége az ezt megelőző kormányoknak is, amire csak azért nem szeretnék kitérni, mer t azt gondolom, hogy nem volna elegáns, és meg szeretnék maradni elsősorban az egy év folyamatainak értékelésénél. De nézzünk egy kicsit távolabb! Nézzük meg, hogy a politika mozgásterén kívül mik azok a folyamatok, amelyek négy évről négy évre oda vezetik ezt az országot, hogy ilyen mértékű költségvetési hiányt kell futnia. Mert Magyarországon minden politikai oldal bebizonyította, hogy a kormányzási ciklus első évében képes visszalépni a hiányból, majd a kormányzási ciklus végére képes produkálni közel 10 százalékos költségvetési hiányt. Nos, mi vezet ide? Ha megnézzük, a háztartások jövedelmének mekkora része származik állami újraelosztásból, akkor egy egészen döbbenetes kép tárul elénk. A rendszerváltáskor 100 forint háztartási bevételből 41 forint szárm azott állami újraelosztásból. Most ugyanez a szám 51 százalék. Magyarul több mint minden második forint a családok, a háztartások zsebébe állami újraelosztás képében vándorol. (9.40) Ez olyan mértékű állami függőséget jelent, tisztelt képviselőtársaim, ami szinte példátlan az Európai Unióban. Azt jelenti, hogy az elmúlt 17 évben Magyarországnak nem sikerült megszabadulnia a gondoskodó állam hamis illúziójától, attól az elvárásrendszertől, hogy a problémáik megoldását nem rászorultsági, hanem döntően alanyi jogon, az államtól várja. És van egy kormány, amely elsődleges célként újra szeretné rendezni a közfelelősség és a magánfelelősség arányát. Amely azt mondja, hogy próbáljunk meg józanul rátekinteni ezekre a folyamatokra, próbáljuk meg összeilleszteni a rás zorultság alapú állami gondoskodás elvét az öngondoskodás elvével, hogy a XXI. század egyik liberális piacgazdaságában, polgári demokráciájában végre helyükre kerüljenek a dolgok. Ugyanúgy helyükre kerüljenek a dolgok, mint ahogy a rendszerváltás 17 éve al att nagyon sok tekintetben a demokratikus intézményrendszer működésében, az emberi jogok kérdésében, nagyon sok területen a gazdaságban bizony helyükre kerültek a dolgok. És valahogy úgy látszik, hogy mindig, amikor ez a kormány belekezdene egyegy olyan l épésbe, ami ebbe az irányba mutat, akkor valamiféle láthatatlan falba ütközik. Hiszen önök, tisztelt ellenzéki képviselők, tavaly a választásokkor azzal kampányoltak, hogy miért kellett 70 százalékkal emelni a
