Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4257 eredményét, mert nincsen erős Magya rország erőfeszítés nélkül, erőfeszítéshez pedig olyan kormány kell, amelyik mer cselekedni. Mondom még egyszer: el lehet dönteni Magyarországon, hogy ezt a cselekvést az ellenzékkel együtt csináljuk. Vele könnyebb lenne, de megy nélküle is. El lehet dönte ni, hogy a reformokat az ellenzékkel együtt csináljuk. Az a legkönnyebb lenne, de menni fog nélküle is. Hozzáteszem: kicsit lassabban, kicsit drágábban és több vitával, de Magyarország a cél. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a miniszterelnök úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 2020 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy a vezérszó noki felszólalások közben kétperces felszólalásra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólaló vezérszónoknak; és közben majd az elnöklést is átadom Világosi Gábor alelnök úrnak. Kívánok önöknek további eredményes vitát. Öné a szó, frakcióvezető asszony. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) LENDVAI ILDIKÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tis ztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Van egy divatos szó mostanában. Beszélgetős tévéműsorokban hallani, úgy szól, hogy “bevállalom”. Sokáig nem szerettem ezt a szót, most mégsem tudok jobb szót arra, amit az elmúlt egy esztendőben akartunk és elkezdtünk, mi nt azt, hogy bevállalom, bevállaljuk. (9.00) Nem azért, mert olyan nagyon könnyű és kellemes volt. Nehéz volt! És nem az a lényeg, hogy a kormánynak, hanem az a lényeg, hogy az országnak. A tabuk trónfosztásának korszaka volt ez: sok kiskapu tömődött be, s ok, eddig szentnek hitt beidegződés lazult fel. A tabuk trónfosztása, és tudjuk, hogy a trónfosztások mindig felzaklatók. (Dr. Hende Csaba elfoglalja jegyzői székét.) Köszönet illet mindenkit, aki viselte, aki végigcsinálta, aki megkínlódta, aki megtanulta . Köszönet illet mindenkit, aki ugyan nem szerette, sőt kritizálta, de a hivatásos hergelők ellenére sem rázta az öklét, és nem gyűlölködött féktelenül. Köszönet mindenkinek, akinek türelmén és józan eszén megbuktak a provokációk. Nekik, az ország többségé nek köszönhető, hogy a létező szociális feszültségek nem rakódhattak rá a mesterségesen gerjesztett politikai feszültségekre. Mert a Kossuth téren vagy pláne a tévészékháznál nem a nehezen élő kis keresetűek panaszkodtak a magas számlákra. És ahogy visszae mlékszem, a gój motorosok között sem tipikusan a gyógyszerköltségeket sokalló kisnyugdíjasok voltak többségben. Köszönjük, hogy nagyon sokszor a felelősség fölülírta a napi érdekeket, és még a legnehezebb helyzetekből is gyakran megállapodás születhetett. Köszönjük, hogy felelős érdekképviseletek elfogadták, hogy olykor hátra kell lépni ahhoz, hogy nagyobbat ugorjunk. És elfogadták azt is, amit Indira Gandhi mondott: “Ökölbe szorított kézzel nem lehet kezet fogni.” Így születhetett meg a közszféra és a piac i szféra bérmegállapodása. Így született meg a hallgatói juttatásokról való megegyezés vagy a nyugdíjasszervezetekkel való konzultáció. Ezek az egyezségek a józan ész, a felelősség és a belátás diadalát jelentették az indulatok felett. Ebből a szempontból az elmúlt egy esztendőben két ellentétes politikai és társadalmi folyamat rajzolódott ki. Amire mi törekedtünk az egyik oldalon, az a tabuk trónfosztása. A másik oldalon, a radikalizmus előretörésével, mintha a politikai irracionalizmus jelei mutatkoztak v olna: a tabuk trónfosztása helyett az ész trónfosztása. Kicsit rémülten néztem ide, a jobboldalra, hogy mivel a terminust mi tagadás, Lukács Györgytől kölcsönöztem, nem fognake azonnal lekommunistázni,
