Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 12 (82. szám) - Dr. Mari Elka Pangestu, indonéz kereskedelmi miniszter és delegációjának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
4217 nagyon látszik, hogy honnan jutna forrásokhoz, mi be tudná befektetni a pénzét. Ha csak annyi pénze van, amit rögtön ki is helyez, akkor ez be fog dőlni nagyon gyorsan. Tehát nem abban kell gondolkodni, hogy új intézményeket hozzunk létre, drága intézményeket, nem életképes intézményeket hozzunk létre, me g kell oldani a problémát, ebben az öt parlamenti frakció között és a kormány között egyetértés van. Szerintem az is világos, hogy a jelenlegi jogszabályi keretek is erre adottak, de ha néhány ponton szükséges, akkor ezeket érdemes pontosítani, és a nemzet i civil alapprogramnak kell a munkáját olyan módon végeznie, hogy a jogszabályok adta lehetőségekkel élve megoldjuk a civil szervezetek likviditási problémáit. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Hankó Faragó Miklós frakcióvezetőhelyettes úr felszólal ásának címe: “Az Alkotmánybíróság döntése nyomán kialakult helyzetről”. Öné a szó. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban szokatlanul éles politikai támadások érték az Országos Választási Bizot tságot. A radikális ellenzék megengedhetetlen módon támadta azt a testületet, amelynek feladata a választási eljárás tisztasága feletti őrködés. A szabad demokraták elutasítanak minden olyan politikai támadást, amely a feladatát komolyan vevő független, al kotmányos intézményeket éri, hiszen aki ezeket az intézményeket támadja, az kimondatlanul is a köztársaság alkotmányos berendezkedését kérdőjelezi meg. “Az Országos Választási Bizottság a választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt szerve .” - mondja szó szerint az erről szóló törvény. A mostani politikai vitáknak persze mélyebb tartalmuk is van, és én nagyon fontosnak tartom, hogy a politikai indulatoktól vezérelt támadások helyett előbb arról ejtsünk néhány szót, hogy beválte az a népsza vazási szabályozás, amelyet tíz évvel ezelőtt alkotott meg az Országgyűlés. Erre a kérdésre kénytelen vagyok nemmel felelni. A népszavazás jogintézménye ezer sebből vérzik Magyarországon. A népszavazás a képviseleti demokrácia kiegészítője, ott kell alkalm azni, ahol a nép választott képviselői, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt olyannyira elszakadnak a választóiktól, olyannyira nem képesek becsatornázni a választói akaratot, hogy az alkotmányos demokrácia működését egy referendummal kell visszazökkente ni a rendes kerékvágásba. Mélységesen egyetértek Tölgyessy Péterrel abban, hogy a népszavazás jelentősen veszélyezteti a képviseleti demokráciát, ha a mindenkori ellenzék a választóktól származó legitimációval rendelkező kormánypártok cselekvési szabadságá t kívánja ezzel a jogintézménnyel megakadályozni. A másik oldalon ugyanakkor az sem tartható, hogy a népszavazás kezdeményezése és megtartása között évek teljenek el. Rossz az a szabályozás, ami ezt lehetővé teszi, mert alkalmas arra, hogy nevetségessé teg ye a népakarat közvetlen megnyilvánulását. Rossz az a szabályozás, ami akadémikus és nagydoktor jogászok között hónapokig tartó jogi vitákat keletkeztet. Ha népszavazás lesz, mi a következő hónapokban arról fogunk beszélni, a népszavazásra feltett kérdések ben hozott döntés nem a kormányról szól. Arról kell dönteni majd, hogy elégedettek vagyunke az egészségüggyel. Ha lesz népszavazás, akkor dönthetnek a szavazók úgy, hogy nem kell a vizitdíj, de nem hiszek abban, hogy bárki arra szavazna, hogy minden jó, m inden rendben van az egészségügyben, minden maradjon úgy, ahogy van. Azt is el kell majd mondanunk újra meg újra, hogy miért van szükség a tandíjra. Talán elég, ha jogászként egyetlen példát hozok: ma, ha egy álláshirdetést látunk ügyvédi irodában, akkor a különböző végzettségek mellett igen fontos szempontként feltüntetik azt is, hogy mely egyetemen szerezte valaki a diplomáját. Tény ugyanis, hogy nem mindenhol kapnak a diákok ugyanolyan minőségi oktatást. Mi, liberálisok azt mondjuk, a hallgatói jogviszon y egy kétoldalú viszony, a
