Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 11 (81. szám) - Dr. Mikola István (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Game over” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
4041 alkalmam mutatni, amely külön részletezi például a segítő tényezőket, m i minden, amin változtatnunk kell. És volna olyan, amin valószínűleg önnek is változtatni kellene, hiszen sajnálattal kell megállapítanom, hogy ön bizony jó pár megjegyzésében nem mond igazat, képviselő úr. Ön már volt kormánytag, éppen ezért nagyon pontos an tudja, hogy mind az államtitkároknak, mind a minisztereknek úgynevezett C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon kell átesniük. Az ellenőrzés során megszerzett információk és adatok alapján a nemzetbiztonsági szolgálat egy szakvéleményt készít, amely val amennyi felmerült biztonsági kockázati tényezőt tartalmaz. Nem lehet tehát senki a kormány tagja, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, mint ezt képviselő úr, volt miniszter úr nagyon pontosan tudja. Nyilvánvaló, hogy ugyan tisztában van ezzel a ténny el, ennek ellenére folyamatosan rágalmaz ezzel mind engem és most már kollégáimat is. Tisztelettel kérem képviselő urat, hogy ezt a viselkedést hagyja abba, ne próbálja közbeszéddé tenni azt, ami nem az. Ez az, amit ön mond, és pár kollégája mond. Sajnálom , ha ezt ön közbeszédnek érzékeli. Aztán ön pszichoirtó akcióról beszél, miközben kizárólag azt a tényt hajlandó tekintetbe venni, hogy maga az intézet, az épület, az épületben megszűnik az ellátás. Nem az ellátás szűnik meg, az épület funkciója szűnik meg . Eltekint attól, hogy a neurológiai rész átkerül az Idegsebészeti Tudományos Intézetbe, ezáltal egy komplex ideggyógyászati központ jöhet létre. Eltekint attól, hogy a kutatóteamek a Semmelweis Egyetemhez kerülnek, a pszichiátriai kapacitásokat más intézm ényekhez osztottuk szét, mint azt napirend előtt már végigmondtam. Nyilvánvaló hazugság tehát azt állítani, hogy itt bármifajta, a pszichiátria elleni fellépésről van szó. Nem, arról van szó, hogy hogyan lehet ezeknek a betegeknek jobb ellátást nyújtani. A ztán szintén sokszor elmondtuk már, hogy az OPNIban kiadott körlevél kizárólag az intézmény, a munkáltató nevében tett hivatalos megnyilatkozásokra vonatkozik. Soha senkinek nem korlátoztuk az egyéni véleménynyilvánítását, ennek megfelelően soha senkinek semmilyen hátránya nem származott abból, ha magánemberként akár nyilvánosan is állást foglalt az intézmény kapcsán. Itt képviselő úrnak ez az állítása sem állta meg tehát a helyét, mint ahogy érdekes az is, hogy képviselő úr az ombudsman által kiadott állá sfoglalásra nagyon szívesen és ma már másodszor hivatkozik. Felhívom a figyelmet, hogy ez a fellépés elérte a célját, hiszen a parlament mindkét érintett bizottsága kimerítő részletességgel foglalkozott a kérdéssel, ugyanakkor az állásfoglalás sajnos tarta lmazott tárgyi tévedéseket is. Ilyen volt például a betegfelvételi stop, azaz hogy nem lehetett volna beteget felvenni az OPNIba. Ez nem volt igaz. Mint ahogy a szólásszabadság korlátozását is másként értelmezték, mint ahogy azt én itt elmondtam. Kedves K épviselő Úr! Hadd kérjem azt öntől, hogy azt a hallatlan energiát, amit most kizárólag a minisztérium tevékenységének negligálására fordít, illetve személyem támadására fordít, próbálja meg hasznosabbra fordítani. Szükségünk volna akár az ön szakismeretére is - hiszen rendelkezik szakismerettel , szakmai kritikájára, konstruktív javaslataira. Hadd kérjem, hogy ezzel segítsen itt engem a félrevezetések helyett. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem a képviselő ura t, elfogadjae a választ. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Nem tudom elfogadni a választ. Szerencsére, nem szorulok az ön tanácsaira, és örülök, hogy nem is fog ilyen helyzet előállni. Szeretném fölolvasni Takács Albert ombudsmannak a jegyzőkön yvben rögzített mondatait: “Miért volt szükség arra, hogy például ennek az intézménynek a kommunikációs lehetőségeit oly módon korlátozzák, mint ahogy ez végül is megtörtént? Megítélésem szerint ebben az esetben ez indokolatlan, sőt éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy nagyobb nyilvánosság mellett kellett volna ezeknek a dolgoknak történnie.”
