Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
394 K öszönöm szépen. Képviselő asszony, most vagy soha! (Jelzésre:) Parancsoljon! PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Mindenféleképpen pozitív gondolatokkal szerettem volna zárni ezt a napot, ezért kértem, hogy lehetőség szerint a végén szólal hassak meg. Öröm, hogy egy ilyen vitanapnak lehettünk a részesei, és öröm, hogy politikai felhangok nélküli, közös, majdnem konszenzusos végeredményre is jutottunk. Úgy gondolom, hogy ez a kérdés pártok fölötti, viszont egyetértünk abban is, hogy sürgős me goldásra vár. Akkor viszont tennünk kell érte. Annak ellenére, hogy néhány képviselőtársam rosszul értelmez számokat, és ezt szereti hangoztatni, vagy szeretik néhányan visszamondani a kormány leckéjét, mégis kérem önöket, hogy a változtatás irányába mozdu ljunk el. Vannak olyan sürgető feladatok, amelyek mindenféle pótlólagos elemzések nélkül is gyors megoldással kecsegtetnek, ilyen a foglalkoztatottság kérdése. Államtitkár úr, a részfoglalkozás támogatása megoldható, támogatandó, ma mindannyian egyetértett ünk benne. Akkor hajrá! Ezt 3ról 30 százalékra, közös erővel növeljük meg. Ma majdnem annyi női foglalkoztatott van, ahány munkanélküli. Az a nő, aki családban, otthon neveli a gyermekét, részmunkaidőben még tud dolgozni. Teremtsük meg a formáját, készülj ön el egy tanulmány erre! A családi adózás nagyszerű választható lehetőség, tessék kidolgozni szakmai alapon, hogy a jó mintát vegyük át, legyen az Franciaország vagy éppen más ország. Nem ragaszkodott a KDNP semelyikhez. A szociális háló: igen, nem minden kire mosolyog rá az édesanyja, amikor megszületik, de nem tehet róla. Viszont van felelősségünk, a társadalomnak van felelőssége abban, hogy ez a szociális védőháló olyan legyen, és úgy működjön, ahogy kell. (15.40) Az pedig, hogy a családokat támogassuk, szükséges. Olyan megnyilatkozásokat pedig egy államtitkárnak vagy egy miniszternek, aki a tárcával foglalkozik, vissza kell utasítani, hogy családi pótlékot segélyezési alapon készül osztani. Vagy van koncepciója egy kormánynak, vagy nem szabad abból ilyen kiszólásokat tenni, mert rossz üzenetet hordoz. (Babák Mihály: Így van!) Azt mondjuk, hogy nem születik gyerek. De még a kevéssel sem tudunk mit kezdeni! Arról szólt ez a mai nap, hogy 96 ezer gyerek születik, és mennyien élnek szegénységben. Miért nem te szünk arról, itt képviselők, ebben a patkóban, hogy ne éhezzenek a gyerekek az iskolában? Nem tudjuk megoldani? Mire vagyunk képesek, hogyha azt sem tudjuk megoldani, hogy a gyerek ne ájuljon el az iskolában? Mire jó ez az ország, hogyha az a legfontosabb intézkedés, hogy zárjuk be egymás után az iskolákat, és ne adjuk meg a lehetőséget annak, hogy aki falun született, az kiszabaduljon abból a környezetből, és tanuljon, iskolázott legyen, és övé legyen a jövő? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a fe lszólalási idő leteltét.) Azt gondolom, hogy a gyermek jóléte a társadalom megbecsülését mutatja, és minősíti a mi munkánkat is. Nem értettem elnök úrnak a kopogtatását, még 18 másodpercem van, de köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Ma ndur László) : Mínuszban; sajnálom, de hát a mínusz, az mínusz, képviselő asszony, elnézést kérek érte. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Másnak is volt már ilyen, de megértem. - Babák Mihály: De az elnök nagyvonalú is szokott lenni.) Igen, már mínusz 22, látja? (D erültség.) Tisztelt Országgyűlés! A képviselői felszólalások végére értünk ezzel. Megadom a szót Csizmár Gábornak, szociális és munkaügyi államtitkár úrnak, aki a kormány nevében válaszolni kíván a vitában elhangzottakra; húsz perc áll a rendelkezésére. Ál lamtitkár úr, parancsoljon! CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár :
