Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 5 (79. szám) - A thai képviselőház hivatala delegációjának köszöntése - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
3860 és a városrész érdekeinek a képviseletére job boldali konzervatív képviselőt választottak a maguk számára. Amikor a kezembe vettem “A roma integráció évtizede” címet viselő határozattervezet anyagát, akkor végiggondoltam azt is, hogy 17 esztendős polgármesteri szolgálat, azt megelőző három esztendő sz ociális munkási tevékenység és az időközben eltelt négyéves kormányzati ciklusok együttvéve mekkora integrációs támogatottságot biztosítottak a romák számára. S azt kellett megállapítanom, hogy a korábbi nagy stratégiák nem voltak kellőképpen megalapozotta k, vagy nem voltak kellőképpen földhöz ragadtak, mert erről mindösszességében az jutott eszembe, hogy a közmunkaprogramok során, amikor még módszertani támogatást és monitoringrendszert is élvezett egyegy közmunkaprogram, és szakemberek, szociológusok és pszichológusok is segítséget nyújtottak a programban részt vevőknek, a programgazdáknak is annak érdekében, hogy fel lehessen használni azokat a tapasztalatokat, amelyek a program során megfogalmazódtak, akkor három hónapi munka után megkérdezvén az egyik cigányasszonyt, hogy mondja már meg, mit jelentett számára a kilenc hónapos programból eddig ez a három hónap, akkor azt mondta, hogy: kérem szépen, azt jelentette, hogy még egy ágyat tudtunk vásárolni, és most már nem hárman alszunk egyegy ágyban, hanem csak ketten. És két hónap múlva, amikor ismételten megkérdezték, akkor azt mondta, hogy: a konyhába konyhaasztalt tudtunk vásárolni, és a család közösen le tud ülni ebédelni és vacsorázni. És amikor megkérdezték, hogy ennek a munkának, hogy régi lakásromok at takarítanak el, mi értelmét látja, akkor azt mondta, hogy: tudom azt, hogy itt majd gyárak fognak létesülni, és talán az én gyerekeim majd ezekben a gyárakban fognak munkalehetőséghez jutni. És amikor elsősorban nem szegregációs kérdésként merült föl a mésztelepi általános iskola integrációja a városi szakmunkásképző intézethez, akkor annak ismeretében és azon tapasztalatok alapján vontuk össze a két intézményt, amit a roma szülők kértek, hogy a gyerekeik számára tegyük lehetővé, hogy befejezve a 8. álta lános iskolai osztályukat, egy intézményen belül máris folytathassák a tanulmányukat és szakmához juthassanak, mert csak akkor van esélyük arra, hogy el tudjanak helyezkedni. Számomra a romaintegrációnak ezek voltak a kézzelfogható jelei, de sajnos nem töm eges előfordulási jelei. Ha valamit közösen akarunk tenni az integráció érdekében, akkor ezeket a tapasztalatokat kellene ismét szemügyre venni, megfontolni és a filozofikus magasságokból egy kicsivel lejjebb ereszkedni. Elhangzott az, hogy 35 hátrányos ki stérségen belül a cselekvési programban megpróbálják majd biztosítani annak a feltételrendszerét, hogy a telepszerű kolóniákat eltüntessék, kiváltsák megfelelő színvonalú lakhatási feltételekkel. De tudjae, államtitkár úr, hogy vannak olyan telepek, szegé nytelepek, ahol nagyon sok roma él nagyon sok szegény magyarral együtt, amelyeknek a nagyságrendje több ezer lakásszámot foglal magába, de ezek nem helyezkednek el az önök által hátrányosnak tervezett térségi besorolásba? Jól értem, hogy akkor ezekkel nem kívánunk foglalkozni? Ezeken a telepeken nem kívánjuk megteremteni a lakhatási feltételeket? Nem akarjuk a szolgáltatáshoz való hozzáférést biztosítani, nem akarjuk az egészséges ivóvizet bevezetni, nem akarjuk az áramszolgáltatást megfelelő szinten biztos ítani? (17.20) Ezt csak azért hozom elő, mert hamarosan ezzel fogunk itt foglalkozni egy órán belül a Házban, és alig egymásfél esztendeje volt annak, hogy szintén ebben a Mésztelep nevezetű városrészben csak azért, mert ott többségében romák laknak, talá n úgy gondolta a szolgáltató, hogy nem kell elégséges szolgáltatást biztosítania, és ha száz esztendővel ezelőtt elegendő volt egy bizonyos teljesítmény a villamosenergiaszolgáltatásban az igények kielégítésére, akkor majd most is elég lesz. Közben persze a legszegényebbjei nem tudták vételezni az áramot a törvény előírásainak megfelelően, ezért illegálisan kötöttek rá a rendszerre, az a rendszer nem bírta el, a trafó folyamatosan felforrt, és csak azért nem történt meg a szolgáltatás biztosítása, mert sze gregált városrészben, szegregált lakosság számára talán nem annyira fontos. De fontos volt, mert szót
