Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP):
385 lehetséges eszközt meg kell ragadni, amivel a fiatalokat segíteni tudja a gyermekvállalási kedv növelésében. Mire gondolok pontosan? Gondolok egyrészt a családbarát jogszabályi környezetre, gondolok a családtámogatási rendszer biztonságára és stabilitására, az otthonteremtés feltételeinek megteremtésére, adókedvezmények biztosítására a gyermekvállalás segítése érdeké ben. (15.00) Befejezésül néhány gondolatot szeretnék a média felelősségéről szólni, hiszen azt gondolom, hogy beszélhetünk mi akármit itt a parlamentben, a fiatalok többsége nem bennünket néz, a fiatalok többsége a médiából tájékozódik, és abból a képből t ájékozódik, amit ott sugallnak neki. Ha ez a kép rossz, akkor valószínűleg a következtetések is rosszak lesznek, és az a minta is rossz, amit a fiatalok követendőnek tartanak. A média felelőssége és ezen belül különösen a kereskedelmi média felelőssége elk erülhetetlenül fel kell hogy merüljön, és azt gondolom, hogy ebben is, mint az egész kérdésben, közös gondolkodásra van szükség, hogyan tudjuk a médiát, a kereskedelmi médiát arra rávenni, hogy ne egy olyan képet sugározzon, ami rossz a nemzetnek, rossz az országnak rövid távon és hosszú távon is, hanem pont ellenkezőleg: egy olyan mintát, olyan példát sugalljon a fiataloknak, ami serkent a gyermekvállalásra és elősegíti azt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (Ha rrach Péter) : Szabóné Müller Timea a következő felszólaló, MSZP. DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a lehetőséget, amit a parlamenti vitanap nyújt ezekn ek a számomra anyaként, női politikusként és az emberi jogi bizottság tagjaként egyaránt rendkívül fontos kérdéseknek a megtárgyalására. A leendő szülők gyermekvállalási hajlandósága, a születendő gyermekek száma ugyanis szorosan összefügg az emberi jogok és a társadalmi esélyegyenlőség bizonyos területeivel, mint például a nemek közötti egyenlőség, az előítéletek elleni harc vagy akár a közjavakhoz való egyenlő hozzáférés joga. Ezek a kérdések megkerülhetetlenek, amikor jövőnk zálogáról és letéteményeseirő l, a gyermekeinkről beszélünk. A rendszerváltást követő tizenöt esztendőben a társadalom több területén olyan mértékű változások zajlottak le hazánkban, mint Európában az elmúlt ötven évben. Elsősorban a felsőoktatási expanzióból kifolyólag kitolódott az e lső gyermeküket váró nők átlagéletkora. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Megnőtt a válások száma, ezzel párhuzamosan azonban jelentősen emelkedett az élettársi kapcsolatok száma is, és - az egyes ellenzéki képviselőtá rsaim rémképeire rácáfolva - bizony ezekből a kapcsolatokból is rengeteg gyermek születik. Hadd hívjam fel ismét figyelmüket a ma már többször elhangzott tényre: három évvel ezelőtt egy harmincéves trend szakadt meg Magyarországon, harminc év után először növekedésnek indult az ezer főre jutó születések aránya. A KSH adatai szerint ugyanakkor már közel a gyermekek egyharmada születik élettársi kapcsolatból. Téves az a felfogás is, amely szerint a gyermekvállalás kérdése versenyezne a karrierrel, a munkaerőpiaci érvényesüléssel. Viszonylagos demográfiai egyensúly éppen azokban az európai országokban alakult ki, amelyek élen járnak a férfiak és nők esélyegyenlőségének biztosításában, ahol legmagasabb a nők foglalkoztatási rátája, és ahol a legbátrabban értelm ezték újra az avíttá vált társadalmi beidegződéseket. Több nemzetközi kutatás is alátámasztja, hogy jelentősen emelkedik a születések száma azokban az országokban, amelyekben a következő feltételek egyszerre valósulnak meg: magas szintű és rugalmas női fog lalkoztatottság, a nemek közötti széles körű egyenjogúság, újraértelmezett családi szerepfelfogás, állami és vallási semlegesség az együttélési formák és a
