Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP):
382 Herényi Károly képviselő úr elmondta azt - ezt a szlogent haszná lva , hogy tudunke együtt közösen fellépni, és megoldásokat találni ezekben a kérdésekben. Jómagam azt mondom, hogy ha a rendszerváltást nézzük, és ’90 óta folyamatosan azt látjuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűek csoportja hogyan alakul ki, akkor láthatjuk, hogy többnyire elsősorban a munkahelyek elvesztése és a munkahelyek megszűnése miatt tudott ez kialakulni, ami nagyon karakteresen jelen van azoknál a családoknál, akik kiszorultak az elsődleges munkaerőpiacról, így ezáltal természetessé vált a lakhatási helyzetek hiánya és a lakhatási feltételek léte hiányának a megjelenése. Ez továbbgyűrűzött abban, hogy az oktatási helyzet mindjárt komplexen hozzátartozott, és amikor erről beszélünk, akkor láthatjuk vagy érzékelhetjük azt, hogy ez a kérdéskör , nemcsak a foglalkoztatás, nemcsak a lakhatás, hanem az oktatás a fő prioritása annak, hogy jelen pillanatban is arról beszélhetünk, a rendszerváltás után 1617 évvel, hogy ez a kérdés egyre erőteljesebben érinti a leghátrányosabb helyzetűeket, ezen belül pedig a romákat. Mit kellene ennek érdekében tenni, és mit tehettek a kormányok a rendszerváltás utáni időszakban? Azt gondolom, jogos a számvetés a mai nap. Azért jogos a számvetés, mert jómagam is örülök, hogy ez a kérdéskör egy ilyen vitanapon kerül ma megvitatásra, ahol talán számot lehetne adni arról, hogy ki mit nem tett meg az elmúlt időszakban. Nem azért, hogy kritikaként fogalmazza meg egyik párt a másik felé vagy a jelenlegi kormányzó párt felé, hogy mit nem tettek meg, hanem próbáljunk azokból a hibákból tanulni, amelyeket az elmúlt kormányzati ciklusokban rendre felhalmoztunk, és ezekből a negatív értékekből - ha úgy tetszik, mert a negatív is nagyon sokszor érték - próbáljunk meg egy olyan közös cselekvési tervet készíteni, amely mindenképpen f ontos lehet mindenki számára. A jelenlegi kormány ezt mindenképpen megtette, mert amikor arról beszélünk, hogy csökkentsük az előítéleteket, akkor számtalan olyan módon próbálja meg ezt kezelni, amely mindenképpen nagyon fontos lehet a leghátrányosabb hely zetűek számára. Néhányat hadd villantsak fel! Amikor azt mondjuk, hogy a gyermek a legféltettebb kincsünk, és Magyarország jövője is egyébként, bármelyik korosztályban lehetne ezt mondani, ez így igaz, akkor megkérdőjelezzük azt, hogy minden kormány valóba n megtettee annak a lehetőségét, hogy az oktatásba minél többet belefektessen. Én azt látom, hogy nem. Mondhatnék itt különböző számokat, hogyan is néztek ki az elmúlt kormányzati ciklusokban azok a támogatások, amelyek akár a roma ösztöndíjakat jelentett ék, amelyek nemcsak a romákról szólnak. Például az Útravalóprogram ösztöndíja megjeleníti, hogy mindenképpen kellene segíteni a hátrányos helyzetűeket. Ha ezt megnézzük, akkor évről évre az elmúlt kormányzati ciklusban mindig emelkedett ennek az összege é s forrása, amely azt gondolom, most már oda jutott, hogy lehet arról beszélni, hogy egykét olyan társadalmi kör van, amely átérzi annak a problémáját, hogy az oktatásból el lehet jutni a munkahelyekre. És itt szeretném bezárni: ha a munkahelyeket nézzük, és újra azt akarjuk elérni, hogy tartós foglalkoztatási helyzetben éljenek a leghátrányosabb helyzetűek, ezen belül a romák, akkor az oktatásba sokkal többet kell belefektetni az elmúlt időszakhoz képest. Remélem, hogy az oktatás területén is sikerül ez, é s ha megtaláljuk azt az utat, amely a munkahelyekhez visz, akkor lehet majd arról beszélni, hogy az egészségügyi helyzetük és a lakhatási helyzetük hogyan tud a jövőben még jobban változni annak érdekében, hogy lehessen látni azt, hogy Magyarországon van e gy halmozottan hátrányos helyzetű kisebbség, ez a roma kisebbség, amelyiknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a társadalom teljes jogú tagja legyen. Azt gondolom, ehhez a politikán felül kell emelkednünk, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, h ogy a mindenkori kormányzó pártok még többet tegyenek annak érdekében, hogy ez megtörténjen. (14.50) Remélem, hogy azt az utat, amelyet a Gyurcsánykormány elindított, tovább tudjuk folytatni, és ki tudjuk egészíteni, ha kell, olyan cselekvésekkel, amelyek mindenképpen a jövőt fogják szolgálni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
