Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 4 (78. szám) - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3703 Képviselő úr, semmi probléma. Ha minden kilométerkőnél helyt tud állni, akkor szerintem ezt értékelni fogják egyébként a k ormánypárti és az ellenzéki padsorokban egyaránt. (Derültség és taps.) Csak amikor visszamegy, ne felejtse el levenni a mikrofont, hátha technikai problémák lesznek. (Derültség.) Örülök, hogy egy kis derültséget sikerült csempésznem a mai vitába. Remélem, ezt Béki Gabriella képviselő asszony is majd méltányolni fogja, aki szólásra jelentkezett ötperces időkeretben. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két olyan ajánlási pontról szeretnék szólni, amit eddig még nem érinte ttünk. A 41. és 42. sorszámúról van szó. Két olyan téma kerül elő, amihez Molnár Lajos és jómagam is módosító indítványt nyújtottunk be. A 41. sorszám alatt szerepel az a probléma, amit röviden csak szektorsemleges finanszírozásnak nevezhetünk. Arról van s zó, hogy ha valaki magánorvoshoz megy, hiába rendelkezik társadalombiztosítással, a társadalombiztosító nem finanszíroz ehhez az ellátáshoz, semmit nem járul hozzá. Ezt igazságtalannak kell tartanunk, hiszen perdöntő ebben a kérdésben az, hogy az illető, a ki szolgáltatást igénybe vesz, biztosított. A 31. § kiegészítése arra irányul, hogy ez a régóta görgetett probléma megoldásra kerüljön. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nemcsak az orvosi szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó társadalombiztosítási támoga tásról van szó, hanem arról is, hogy ugyanilyen társadalombiztosítási támogatás kapcsolódik a gyógyszerhez, a gyógyászati segédeszközökhöz, azokhoz a típusú szakellátásokhoz, amiket járóbetegszakorvostól az illető igénybe vehet. A 42. pontban pedig egy a vizitdíjhoz kapcsolódó másik probléma orvoslására tettünk mind a ketten javaslatot. Itt arról van szó, hogy a beszedett vizitdíjnak, illetve kórházi napidíjnak egy meghatározott részét, legalább 50 százalékát legyen köteles a vizitdíj beszedője a munkavégz ésre irányuló jogviszony keretében foglalkoztatott dolgozók többletjuttatására fordítani. Azt gondolom, sokak számára megnyugtató lenne, ha törvény mondaná ki ezt a kötelezettséget. A vizitdíjjal a háziorvosok szabadon maguk rendelkeznek, legjobb belátásuk szerint arra fordítják, amire szükséges. Teljesen rendezetlen a helyzet a járóbetegszakellátás vonatkozásában, és ugyanilyen tisztázatlan, hogy mi is lesz a sorsa a kórházakban beszedett napidíjnak. Fontosnak tartjuk, hogy ennek az egy meghatározott rész e a dolgozók többletjuttatására legyen, lehessen felhasználható. Még egyszer, megint csak azért kértem szót, mert sajnálatos módon az előterjesztő ezeket a módosító indítványokat nem támogatta a bizottsági ülésen. Szeretném ebben a vitában is felhívni arra a figyelmet, hogy ezek talán olyan javaslatok, amiket érdemes támogatni. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Áder János) : Négy kétperces hozzászólás következik, legalábbis a monitor ennyit jelez egyelőre. Csáky András képviselő urat illeti elsőként a szó. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Egy pillanatra visszatérek a 41esre, amit Béki képviselő asszony nyújtott be a szabad szerződéskötéshez engedélyezett szolgáltatókkal kapcsolatban. Egyszerűen értelmezhetetlen abban a körben akkor, amikor volumenkorlát van, amikor a kapacitások fölülről le vannak zárva, hogy ennek milyen következményei lennének. Elméletileg tulajdonképpen a versenyt erősíthetné, azonban katasztrofális következményekkel járna ilyen törvényi kere tek között. A másik: köszönöm Puskás képviselő úrnak, elkerülte a figyelmemet, éreztem pedig, hogy még van valahol egy módosító javaslat. Vita volt erről a bizottságnál, és Vojnik képviselő asszony arról tájékoztatott minket, hogy kafetériarendszerben a m unkáltatók nyújthatnak ilyen szolgáltatást. Utánanéztem, utánaérdeklődtem, igaz, hogy saját körömben: sem adószakemberek, sem egészségügyi szakemberek erről nem tudnak. Úgy értelmezik, hogy ez adó- és járulékköteles nem pénzbeli támogatásnak, juttatásnak m inősül, és ezért inkább nem alkalmazzák az adott intézményekben.
