Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):
366 önök családtámogatási rendszere a születésszabályozást valláserkölcsi okokból elutasító, egyébként középosztálybeli, jómódú családokban segítette fölnevelni a gyerekeket, de nem ösztönzött senkit arra, hogy gyereket vállaljon. Ez egy helyes cél, csak nem ösztönző. A gyerek nem éhezhet, és nem maradhat tanszer nélkül. Igen, egyetértünk, ezért vezettük be az ingyenes és kedvezményes iskolai étkezést, ezt az ingyenes és kedvezményes tankönyvvásárlást. Önök azt mondják, hogy a feltételrendszer v áltoztatása automatikusan a gyerekvállalási kedv ellen hat. Tisztelt Képviselő Úr! Ez nem igaz! Változtak a feltételek, és a gyermekvállalási kedv növekedett ebben az országban 2002 óta. Én készséggel vállalom az együttműködést, és készséggel vállalom a pá rbeszédet, csak arról beszéljünk, ami ténylegesen történt! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Geberle Erzsébeté a szó, SZDSZ. GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! „Mindig csak azon kötelezettsége kről szólunk, melyekkel szüleinkhez köttetünk, azokrul soha vagy ritkán, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek.” Széchenyi István sorait idéztem az előbb, melyek ma is érvényesek, és ezt nem mutatja más jobban, mint hogy a kezde ményezők szándéka szerint létrejött ma ez a vitanap. Minden társadalom fejlettségi fokát az mutatja meg leginkább, hogyan viszonyul a legkiszolgáltatottabb csoportjaihoz, mondhatjuk, ez a társadalom tükre. Ha homályosnak látjuk ezt a képet, akkor a hibát n e a tükörben keressük! A gyermekek nem tudnak dönteni saját sorsukról, a felnőtt világ teszi meg ezt. A változtatás eszközei is a felnőttek kezében vannak. A társadalom erkölcsi kötelessége, egyben emberi és gazdasági érdeke is, hogy a felnövekvő nemzedéke k milyen körülmények között, milyen feltételekkel indulnak neki az életnek. Tudjuk, hogy minden társadalomban vannak egyenlőtlenségek. Ezeknek a társadalmi egyenlőtlenségeknek rengeteg fajtája van, beszélhetünk a képességek egyenlőtlenségéről, gazdasági, t udásbeli képességek egyenlőtlenségéről, saját lehetőségeink kiaknázásának egyenlőtlenségeiről. A fejlett társadalmak azonban azon igyekeznek, hogy ezeket a társadalmi egyenlőtlenségeket, ezeknek a hatásait minél jobban ki tudják küszöbölni, hiszen ezek a h átrányok behozhatók. Az egyenlőtlenségeknek oka lehet a társadalomban a több generáción keresztül ismétlődő folyamat is: minden vonatkozó szociológiai vizsgálat azt mutatja, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekei nagyobb eséllyel válnak maguk is hátr ányos helyzetű felnőttekké, így generációkon keresztül öröklődhetnek a társadalmi esélyegyenlőtlenségek. A gyermek nem tehet arról, hogy milyen családba születik, jómódú, tehetős családba vagy szegény családba. Mit tehet egy kormányzat, hogy elősegítse a t ársadalmi egyenlőtlenségek felszámolását? Mit tehet, hogy esélyt adjon a hátrányos helyzetű családban nevelkedő gyerekeknek is a hátrányaik leküzdésére? Nos, rengeteg szegmense van ennek, a társadalom közös felelősségén, a szolidaritás érzésének kialakítás án keresztül az egyes szakpolitikai intézkedésekig: oktatás, gyermekvédelem, szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, egészségpolitika, amelyről itt a mai nap a vita során sok szó esett. A miniszterelnök úr részletesen kitért a vitaindítójában arra, hogy a szocialistaliberális kormányzat 2002 és 2006 között milyen intézkedéseket tett. Én most ennek egyetlen eleméről szeretnék beszélni, nevezetesen: a gyermeket vagy a gyermekeket nevelő családok támogatásáról. Erről is sok szó esett a mai nap folyamán. A sz ocialistaliberális kormányzat családtámogatási politikájának középpontjába a gyermeknevelés költségeihez történő hozzájárulás növelése és a leghátrányosabb körülmények