Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 4 (78. szám) - Borsos József (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “A rutinosan hazudozó közszolgát előbb utolérik, mint a sánta kutyát?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
3625 magas homlokzaton, ha valaki meggyújtja alul, akkor végigég az egész házon. A lakásokban lévő gázberendezések résszellőzőt igényelnének az ablakokon. Tudják, hogy mi a drá ga a homlokzatfelújításon? Az állványozás, kérem szépen, az az igazán drága. Az, hogy plusz 5 centi hőszigetelést tettek volna rá, az mindössze 8 százalék költségtöbbletet jelentett volna. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy önök sajnos ezzel a programmal is ezt tudják csinálni, egy jó programmal is ezt tudják önök csinálni. Nem tudom elfogadni az ön válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás .) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 143 igen, 97 nem szavazattal, 2 tartózkodással elfogadta. Borsos József (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “A rutinosan hazudozó közszolgát előbb utolérik, mint a sánta kutyát?” címmel ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Borsos József, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: “A rutinosan hazudozó közszolgát előbb utolérik, mint a sánta kutyát?” címmel. Az interpellációra a miniszterel nök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Egészségügyi Minisztérium nevében Kovács Attila államtitkár úr válaszol. A képviselő urat illeti a szó. BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Meglepő, hogy ö n fog erre válaszolni, de hát, lássuk! Manapság még mindig nagyon dúl a számháború azokról, hogy kinek nincs biztosítási jogviszonya. Az egyik szakértőnk azt mondja, hogy 500 ezerre, a másik szakértőnk azt mondja, aki még bölcsebb nála, hogy 1 millióra bec sülhető azoknak a száma, akik úgymond potyautasok a rendszerben, tehát úgy vesznek igénybe egészségügyi szolgáltatást, hogy semmilyen járulékot nem fizetnek a közös kasszába. Most önmagában ez helyes törekvés, hogy a kormányzat be akarja terelni ezeket a f egyelmezetlenül kóricálókat a rendszerbe, mert az egyenlő közteherviselés már 1848ban is szerepelt a jogos követelések között. De ahogy teszi, az nem mindegy. Mert ugye, mit csináljon az a szerencsétlen, 11 ezer forint házastársi pótlékból részesülő 70 év es idős asszony, aki kap egy irgumburgum felszólító levelet a hatóságtól, hogy márpedig egészségügyi szolgáltatásra április 1jétől csak akkor jogosult, ha saját maga vagy nyugdíjas élete párja megfizeti utána az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Szeg ények sírva mennek a hatósághoz, merthogy kettejüknek együtt sincs havi 70 ezer forintos jövedelmük, és ebből kellene azt az 5895 pöngő forintot kifizetniük. Útközben találkoznak diákokkal, gyerekgondozási segély után munkahelyükről eltávolított anyukákkal , még öthat gyermeket tisztességben felnevelt háztartásbeliekkel, akik ugyancsak kaptak felszólítást. Mindnyájan kapnak valamilyen választ, az egyik osztályvezetőtől ezt, a másik osztályvezetőtől azt. Amikor a szakbizottsági ülésen ez a kérdés szóba kerül , akkor kiderül, hogy ez a jogszabály nem érvényes. Tehát kérdem azt, hogy mikor mondanak legalább hasonlót a szaktárcák különféle képviselői ugyanolyan kérdésekben, a járulékfronton mikor kristályosodnak ki az állampolgári kötelezettségek. Mikorra tervezi k a nagy járuléktartozóktól, a MÁVtól és hasonló intézményektől beszedni a milliárdos nagyságrendű kintlevőségeket? Mikor hagyják már békén azokat, akik egész
