Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - GYULA FERENCNÉ (MSZP):
363 (13.20) Országosan és a határainkon túl is számos publikáció jelenik meg. Ezek közül is rendkívül figyelemre méltó az ENSZ Gyermekalapjának a 21 fej lett országban folytatott felmérése, amely mintegy 40 mutató elemzéséből vonta le a következtetéseket. Szíves figyelmükbe ajánlanám ennek áttekintését, hiszen hazánk is közte van. Nézzük meg, hogyan is állunk Magyarországon a születésekkel, a csecsemőhalan dósággal, a védőnői hálózattal, és egyáltalán erre a korosztályra vonatkozóan - 06 évesig gondolom - a népegészségügyi elképzelésekkel. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen szóltak már arról, hogy hogyan alakultak a születésszámok az elmúlt időszakban. Valój ában 2004 az az év, amely valami szépet mutat még a számunkra, de az is elhangzott itt ma, hogy a múlt ismerete nélkül nem tudunk jövőt építeni. Ha megnézzük a teljes termékenységi arányt, akkor 1960ban ez 2,02 körül volt, 1975ben pedig 2,35 volt. Reméle m, hogy a múlt ismerete a jövőben is hatni fog. Bár igaz, hogy Európában sem jobb a helyzet, sőt a tengerentúlon sem. Sajnos a kutatási tapasztalatok, a szakirodalom egységes álláspontja az, hogy nincs kész recept ennek a gyors megváltoztatására. Persze le hetnek ötleteink, állást tudunk foglalni, de sajnos még sikeres eszközrendszerek esetén is viszonylag lassúak a hatások, tehát türelemre van szükség. Kedves Képviselőtársaim! A csecsemők életkilátásai soha nem voltak olyan jók, mint mondjuk a 2004es évben , amikor ezer élve szülöttre mindössze 6,6 számú halálozás jutott. A gyermekegészségügy korszerű, a gyermekkorúak lakosság közeli ellátási feltételei biztosítva vannak, a védőoltások Magyarországon hagyományosan kiemelt jelentőségűek. A legfontosabbak, az életkorhoz kötött kötelező védőoltások, valamint a szükséges újraoltások átoltottsága egyedülállóan magas az európai országok között. Ezen kötelező oltások, amelyek életkorhoz kötöttek - ilyeneket szép számmal tudnánk mondani , igen népszerűek. Majdnem 10 0 százalékos az igénybevétel, egészen pontosan 98,9 százalék fölött van. Ezek az oltások nemcsak az egyént, hanem az egész populációt védik a fertőző betegségektől. Biztosított a megfelelő mennyiségű és minőségű oltóanyag, az orvosszakmai és a lakossági tá mogatottság. Így minden gyermek számára esélyegyenlőség nyílik a legkorszerűbb oltóanyagokhoz való hozzájutás tekintetében. Természetesen a magas oltási arány következtében a védőoltások alkalmazása révén megelőzhető fertőző betegségek helyzete is egészen kiváló Európaszerte. Az oltások szervezésében, a szülők felvilágosításában kiemelt szerepe van a védőnői hálózatnak. A védőnők, meg kell mondanunk, óriási munkát végeznek, a terhességgondozástól a prevencióig, a csecsemőápolási tanácsoktól az óvodai egész ségnevelésig. Olvastam valahol, hogy olyan nők adtak interjút ebben a kérdésben, akik távol éltek a családtól, tehát a szüleiktől, az idősebb nőrokonaiktól, és az első gyermeküket szülték. Szinte egybehangzóan úgy vélekedtek, hogy a legtöbb segítséget a gy ermeknevelés nehézségeiben - elsősorban a kezdeti hónapokra gondoltak - a védőnőktől kapták. Az egészségnevelés egyéni és társadalmi jelentőségét felismerve módosításra került a védőnői ellátásra vonatkozó szakmai és finanszírozási jogszabály. Erről ma már hallottunk az államtitkár asszonytól, de azért elismétlem, hiszen nagyszerű dolog az, hogy a főállású iskolai védőnők száma 375 helyett 758 lett, és a finanszírozásuk 60 százalékkal megemelkedett. Tudásuk, szakmai felkészültségük jól hasznosul a csecsemőegészségvédelemben, a kisgyermekek, a szülők egészségügyi tanácsokkal való ellátásában. A gyermekbarát népegészségügyi program végrehajtásában is kiemelt szerepük van. A „Közös kincsünk a gyermek” nemzeti csecsemő- és népegészségügyi programot 2005ben hir dette meg a kormány, és azt néztem meg, hogy valójában milyen szakmai célkitűzéseket határozott meg. Ezek a gyermekeink egészségében talán meghatározóan fontosak. Az a cél, hogy csökkenjen a koraszülések aránya; dinamikusan javuljon az ötéves életkor alatt i elhalálozás; javuljon az újszülöttek életminősége, a koraszülöttek és a fejlődési rendellenességgel születettek arányának csökkentése; a túlélési arányok növelése. Mindegyik cél nagyon fontos, bármelyiket elemeznénk egyenként, hiszen a korai fejlődést el ősegítő szolgáltatások, intézmények, a korai fejlődés eredményei alapvetően
