Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 4 (78. szám) - Megemlékezés Darvas Iván volt országgyűlési képviselő haláláról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
3606 gyak orlatilag nem lehetett - betartotta, de abban a pillanatban, hogy ezt felmondta, a győri programban ez a fajta gondolkodás egyik pillanatról a másikra megszűnt. Igaz, amit mondott, és helyes volt az a döntés, hogy az egyébként másra nem használható pénzöss zegeket oktatásra és kultúrára, a népiskoláktól kezdődően a collegium hungaricumok létesítésére használta fel. De tisztelettel kérem annak belátását, hogy ez bizony csak a fegyverkezési programig tartott, mert a győri program ut án zuhanórepülésben volt ez a fajta költségvetés és ez a fajta mentalitás. Ami pedig az együttműködésre vonatkozik, úgy érzem, közösek vagyunk abban és elkötelezettek mindannyian, hogy az Európai Unió keretén belül minél több olyan tagállama legyen a mi kö zös Uniónknak, ahol magyarok élnek azonos jogokkal, azonos lehetőségekkel és újfajta együttműködéssel. Ez az, amit mi és őszintén remélem, a Magyar Köztársaság minden demokratikus pártjának képviselője egyetértően és együttműködve fogad. Köszönöm szépen. ( Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, ugyancsak napirend előtti felszólalásra kért lehetősé get: “A kormány egy évéről” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megemlékezésben sűrű ez a hét. Június első hete a kormány megalakulásának egyéves évfordulója is. Nyugodtan el mondhatjuk, hogy ez az egy év a szégyen éve volt. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy normális országban, normális körülmények között az egyéves értékelést azzal kellene kezdenünk, hogy mi valósult meg a választási ígéretekből. Szinte kivétel nélkül a világban az egyéves értékelések így kezdődnek, de azt hiszem, ezen a plátói kérdésen azonnal túl is tehetem magam, hiszen egy olyan országban, ahol maga a székben ülő miniszterelnök ismerte el azt, hogy a választási kampány hazugságra épült, és az egész kampányígér et porhintés volt, így nehéz helyzetbe hoz minket, akik egy egyéves évfordulót értékelni vagy mérlegelni kívánjuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan ígéretekről pedig felesleges szólnom és a szót szaporítani rá, amiről éppen a kormányfő vallotta be, hogy tu datos félrevezetés volt, ezért nem is erről szeretnék az egy év kapcsán beszélni, hanem: a középosztály számára 2007. január 30. a második őszödi beszéd napja, akkor hangoztak el ugyanis Gyurcsány Ferenc biztató szavai a Magyar Demokrata Fórum képviselőcso portjában a középosztály 13 pontjával kapcsolatban. A miniszterelnök úr a középosztály helyzetét érdemben javítani képes 13 pontból többetkevesebbet, azaz eltérő módon, de 7et támogatásáról biztosított, reményeket plántálva a középosztályban. A találkozó óta eltelt négy hónapja csend övezte ezeket a kérdéseket, azokat, amelyeket egyébként a frakcióülésen homlokráncolással tudomásul vett, problémaként fogalmazott meg, és egyetértett nagyon sok javaslatunkkal. Szégyen, hogy azóta egészen másként alakultak a dolgok például az állami vállalatok privatizációja kapcsán. Gondoljanak a MÁV Cargóra és az Állami Autópálya Kezelő Zrt.re, nem állt fel a korrupciót megfékező tiszta kezek testülete, nem mérséklődött a pazarló állam központosító és újraelosztó szerepe, a párt- és a kampányfinanszírozás pedig megint maradt a szavak szintjén, a jó szándék pedig kevés ahhoz, hogy eredményt érjünk el. A kormány tavaly nagyívű reformelképzelések bejelentésével kezdte meg működését. A reformkötelezettség önmagában is üdvözlend ő, azonban a Magyar Demokrata Fórum többször világossá tette, hogy elengedhetetlennek tartjuk, hogy a reformokat, ezeket a reformfolyamatokat úgy indítsa el a kormány, hogy megfelelő hatáselemzésekkel, tanulmányokkal, minél szélesebb társadalmi réteg bevon ásával történjenek. Évek óta mondjuk az egészségügynek, az adórendszernek, az oktatási rendszernek, a nyugdíjrendszernek, a pártfinanszírozásnak és még számtalan területnek a
