Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A Szentgotthárd és térsége környezeti állapotának védelme érdekében teendő sürgős intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
3583 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most megadom a szót az előterjesztőnek. V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a problémahalmazt valamennyien jól ismerjük; azonban abban nem vagyok biztos, hogy a természetét is. A legfontosabb dolog szerintem egy probléma megoldásánál, hogy rájöjjünk arra, hogy milyen természetű, és azt ki vagy kik tudják megoldani. Ebben a Házban, ha valaki úgy kezdi, hogy „őszintén mondom”, azt nem szokták elhinni. Kérem, tegyenek kivételt, mert én őszintén mondom, hogy nem érdekel az, hogy ki oldja meg ezt a problémát; az annál inkább, hogy meg oldódjon a probléma. Mióta ez az ügy létezik, azóta a hozzáállásom ebben a témában az, hogy mindig azt segítem, aki a legjobban tudja előrevinni az ügyeket. Ha a civilek szerveznek egy demonstrációt, akkor nem megyek az első sorba, mert nem erősítem, hanem gyengítem őket. Viszont más szerepkörben meg itt kell nekünk megtenni mindent. Ebben az összefüggésben aztán azt a gondolatot is megpróbálom elhárítani, hogy mi a kormányra akarjuk hárítani egyedül ennek a felelősségét. Nem erről van szó, hanem úgy érezzü k többen - ott helyben is és itt az Országgyűlésben is , hogy az országgyűlési határozati szintje a dolognak alátámasztja, erősíti a kormány tevékenységét, lépését, bátorítást ad, hivatkozási alapot teremt, meg még több érvet is tudnék említeni. Visszatér nék arra, hogy vajon mi a probléma természete - környezetvédelmi, jogi vagy politikai , mert eszerint akarjuk ezt megoldani. Néhány évvel ezelőtt én magam is azt hittem, hogy ez csupán egy környezetvédelmi probléma, tehát válaszolva államtitkár úrnak, néh ány évvel ezelőtt is foglalkoztunk ezzel az üggyel. Én magam azt gondoltam, hogy a hatóságok teszik a dolgukat, aztán ha nem tették, azért nem tették, mert hiszen ma is vita tárgya az, hogy vajon azok a határértékek mekkorák, azokat betartják, nem tartják be, különkülön kell értékelni vagy együttesen, osztrák határérték vagy uniós, meg több ilyen példa van. Én magam azzal foglalkoztam, hogy vajon vane a habnak és a szagnak mértékegysége az Európai Unióban. Mert ha nincsen, akkor szabad? Mert bűzös is meg ronda is, akkor meg szabad ezt engedni? Ez egy abszurd helyet. Már akkor kellett volna átváltani a másfajta megoldásra. Én általában és képviselőtársaim is, akikkel együtt beadtuk ezt a határozati javaslatot, arra törekszünk, hogy egy problémát megpróbálun k kibogozni. Mégis most úgy érzem, hogy vágni kell, mert ha végigmegyünk a környezetvédelmi megoldáson, ennek elemzésén, és helyben fölismerik ezt vagy azt, nem lesz megoldás. (18.20) Érzem, hogy nem lesz megoldás, ezért az ötven é rvet nem soroltam fel a szemétégető mellett, jóllehet végighallgattam jó néhány ezzel kapcsolatos előadást, és azonosulok velük. Többségében vagy szinte teljesen azonosulok azzal, hogy ez egy veszélyforrás. Egy bizonytalanság. Még sincs megoldás, hiszen na gyon jó példákat tudnak mutatni a jelenleg működő szemétégetőkben, hogy ilyen paraméterrel meg ilyen kibocsátással működnek. Aztán meg a cáfolat is ott van másoknál. Arra nincs idő, hogy ezt végigtárgyaljuk. Jogi megoldás vane? Nincs, hiszen évekbe telne, amíg végigfutna az illetékes bíróságokon. És Orosz képviselő úr nagyon fontos kérdést tett fel, hogy kit sért, ki az, aki ebben jogalany lehet, aki egyáltalán perelhet. Ez is fontos kérdés. Ez is kell, hogy menjen a maga útján, viszont én ebben sem látok megoldást. És ne legyenek illúzióink, a szemétégetővel jogi területen nem tudunk mit csinálni. Ezért egyetlenegy megoldás marad: a politikai. Engedjék meg, hogy én ezt ahhoz hasonlítsam, hogy ha a kertemben van egy grillező az árnyas fák alatt már több évt izede, és a szomszédomnak eszébe jut a kerítés másik felén a közelben egy komposztálót telepíteni, akkor eszem ágában sincs vitatkozni arról, hogy vajon a szerves hulladékok összegyűjtése környezetvédelmileg milyen hasznos, illetve hogy jogilag neki joga v an hozzá, mert az ő területén tette ezt, hanem azt mondom, hogy vigye onnét a fenébe. Ez a kérdés két szomszéd
