Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A Szentgotthárd és térsége környezeti állapotának védelme érdekében teendő sürgős intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BALOGH JÓZSEF (MSZP):
3570 kife jezésének alkalmasabb eszközee egy országgyűlési határozat, avagy sem. Mi úgy ítéltük meg, hogy nem, különös tekintettel arra, hogy az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága a nem oly távoli jövőben ugyanebben a kérdésben tárgyal a megfelelő osztrák és burgenlandi partnerekkel. Zajlanak, mégpedig abban az irányban az események, hogy a cél, nevesen hogy a Rába ne habozzon és a hulladékégető ne a tervezett helyén épüljön fel, ebben előmozdítani az országgyűlési határozati javaslat megítélésünk szerint nem tud, ezért tartottuk alkalmatlannak a vitára. De ha tárgyaljuk, módosító indítványokkal elfogadható és értelmes, a céloknak megfelelő értelmes formába kívánjuk önteni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZPs képviselők soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszö nöm szépen. Képviselői felszólalásokra jelentkeztek - hárman. Legelőször Balogh Józsefnek, a Szocialista Párt képviselőjének adom meg a szót. BALOGH JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a keletnyugati olvadás a ’80as évek v égén elkezdődött, 1989ben, akkor még tanácselnökként, bejelentkezett nálam egy osztrák falu - a nevére most pontosan nem emlékszem - küldöttsége, azzal a kéréssel, hogy mivel Győr városa az a pont, ahol a Rába befolyik a Dunába, ők pedig azt a falut képvi selik, ahol a Rába folyója ered, ott a forrása, és hoztak nekem egy nagyon szép kis üveget, gondosan becsomagolva, benne áttetsző, kristálytiszta Rábavízzel. Ez a Rábavíz mind a mai napig otthon van nálam a szekrényemben, éppen olyan kristálytiszta és át tetsző, mint 18 évvel ezelőtt volt. Úgy gondolom, hogy ez jól jellemzi azt a törekvést, hogy ha valamikor ilyen volt a Rába vize, és 18 évi tárolás után ilyen is maradt, milyen jó lenne, hogyha hosszú ideig ilyen maradhatna. Én személy szerint nem tartom j ónak és helyesnek, hogy a Rába vizének ez a problémája a Magyar Országgyűlés napirendjére került, meglehetősen szokatlan a téma. De tekintettel arra, hogy én magam is számos esetben cselekvő résztvevője, részese voltam, akár polgármesterként - most már ugy an nyugdíjasként - vagy akár a regionális fejlesztési tanács tagjaként több esetben kezdeményeztem, illetve részt vettem az osztrák partnerekkel folytatandó ez irányú tárgyalásokban, ahol természetesen meglehetősen sok szót ejtettünk a témáról, sok ígérete t kaptunk, és a végén nem lett belőle semmi mind a mai napig. V. Németh képviselőtársam egy nagyon érdekes geográfiai összehasonlítással, összeméréssel illusztrálta a mondandóját. Én hadd tegyek egy ugyanilyen történelmi összemérést! 1664ben, amikor egy h atalmas török sereg átkelt a Rábán NyugatMagyarország meghódítására, akkor osztrák barátaink nem haboztak, hanem súlyos vereséget mértek a Rábán a törökre, ezzel tulajdonképpen megmentették NyugatMagyarországot a törökök általi megszállástól. Nos, jó len ne, hogyha a mai osztrák barátaink is abban segítenének nekünk, nem úgy, hogy hadsereget küldenek ide, nehogy valaki félreértse, hanem ha nem haboznának, és ebben a körülbelül, emlékezetem szerint hat éve húzódó ügyben végre tiszta vizet lehetne önteni abb a az üvegbe vagy a mellé az üveg mellé, ami tulajdonképpen a Rába tisztaságát, úgy tűnik, tartósan jelképezi. A véleményem az, hogy az Orosz Sándor képviselőtársam által elmondott aggályokat teljes mértékben megértem, helyénvalónak is tartom, és úgy gondol om, hogy a Magyar Országgyűlésnek e tekintetben, mivel az események, akár az égetőmű, akár a Rábával kapcsolatos ügyek kívül esnek a magyar szuverenitáson, segítséget kell kérnünk az osztrák partnereinktől, de ez eddig, úgy tűnik, nem kapta meg a kellő nyo matékot. Én úgy gondolom, hogy kellően türelmesek is voltunk ebben az ügyben, és annak a reményében tudnám én is támogatni az előterjesztést, hogy talán nagyobb nyomatékot ad azoknak a kormányzati, civil szervezeti törekvéseknek, amelyeknek eddig nem sok f oganatja, eredménye lett. Én is úgy látom, hogy azon indítvány óta, amely, ha jól emlékszem, április 2ai pecséttel van felülbélyegezve mint beadvány, egy kicsit azért a körülmények mások lettek, az idő előbbre haladt,
