Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3545 speciális minisztérium valamilyen nagyon általános feladatot kap, hanem arról is, hogy bizonyos szintkülönbség van az ellenőrzést vagy a felügyeletet gyakorló közigazgatási egység és azok között a szervek között, amelyek fölött a felügyelete t gyakorolják. Ez volt a vita egyik toposza. Egy másik foglalkozott a Központi Statisztikai Hivatal levéltárának a megszüntetésével, ugyancsak abban az értelemben, ami itt elhangzott, hogy tudniillik a levéltár megszüntetésének az előkészítetlensége bizony talanságérzést kelt a bizottság tagjaiban a tekintetben, hogy ez vajon sikerülni foge, és ha igen, hogy fog sikerülni ez az irattári megszüntetés, illetve a meglévő iratanyagnak az Országos Levéltár általi átvétele, különös tekintettel ennek az irattömegn ek az igenigen nagy terjedelmére. Egyes értesüléseink szerint 15 kilométernyi iratról, más állítások szerint 11 kilométernyi iratanyagról van szó, amit vagy otthagynak a helyszínen, és akkor pusztán egy bürokratikus változtatás történik, vagy átviszik az Országos Levéltár rendelkezésére álló valamely raktárba, ami viszont egy irdatlan anyagi erőfeszítést igénylő munka. Ezenkívül elhangzott az ellenzék részéről az az új fogalom, amely az önkormányzati hivatal fogalmát bevezette. Ez egyrészt üdvös mozzanata a törvényjavaslatnak, másrészt azonban bizonyos egységek kimaradnak, illetve bizonytalan, hogy besorolhatóke ez alá a fogalom alá. Elhangzott, hogy például a fővárosi kerületek betartoznake ez alá a fogalom alá, a többcélú kistérségi társulás betartozike, vagy pedig a mostanában formálódó kvázi régiók iratanyagai - ahol ugyancsak képződnek iratok - vajon besorolódnake ez alá a fogalom alá. Miközben jó, hogy egy ilyen fogalom keletkezik, bizonyos pontatlanságok jelennek meg. Végül elhangzott az ellenzék részéről ugyancsak egy pozitív megjegyzés a tekintetben, hogy az önkormányzati levéltárak hatásköre a helyi irattermelők tekintetében üdvös módon létrejött, illetve megnövekedett. A konklúzió az volt, amit elnök úr az előbb elmondott: ők megszavazták, mi a lkalmatlannak tartottuk. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 1010 perces időkeretben. Elsőként természetesen az írásban előre jelentkezett képvisel őknek fogom megadni a szót. A sorban az első Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Részben ismételve azt, amit bizo ttsági előadóként elmondtam: a törvényjavaslat érdemi részével, amit államtitkár úr ismertetett, ha tetszik, a törvényjavaslat céljával egyetértünk, és úgy tűnik, hogy ebben a parlamentben a fizikai helyünktől, ellenzéki vagy kormánypárti státusunktól függ etlenül többékevésbé összhang van. Mégis érdemes megszólalni ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, mert önmagában már az is abszurditás - levéltáros aspektusból mindenképpen, de ha valaki érdeklődik e terület iránt, akkor talán általában is , hogy az Önk ormányzati és Területfejlesztési Minisztérium nyújt be a levéltári törvényhez módosítást. Tehát a levéltári törvény, egy kimondottan kulturális jellegű törvény módosításának a kormányzati felelőse egy egészen más természetű területért felelős minisztérium. Tellér képviselő úr a kisebbségi vélemény előadójaként ezt már megfogalmazta, és a bizottsági ülésen a felszólalásomban én magam is nagyjából elmondtam ugyanazt, mint ő, és mint mindketten jeleztük, véleménykülönbség nem nagyon volt közöttünk. A levéltáro sok régóta küzdenek azért, hogy a levéltárügy, ha tetszik, az iratkezelés ügye - akár az úgynevezett élő iratkezelés, akár a levéltárakba került iratok ügye - súlyának, jelentőségének megfelelően a nemzeti kultúra szempontjából fontos feladatnak legyen tek intve, és ennek megfelelően a kormányzati helye meglehetősen exponált legyen. A levéltárosok meglehetősen régóta úgy ítélik meg, hogy akkor tudnak hatékonyan föllépni a történeti értékű iratok megmentése
