Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BALOG ZOLTÁN (Fidesz):
354 Franciaországban nem az északafrikai betelepülők miatt növekedett meg a gyermekvállalási kedv, hanem többek között az eredményes családpolitikai intézkedések miatt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Balog Zoltán képviselő úrnak, a Fideszfrakcóból; őt majd Lombos István követi, az MSZPből. BALOG ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Képviselőtársaim! A koalíció első embere és szónoka sajátos elemzéssel és statisztikák félreértelmezésével azt próbálta bizonyítani, hogy a hagyományos értékek inkább gátjai a gyermekvállalásnak, és az úgynevezett modernebb társadalmak a szabad választás miatt több gyermeket vállalnak. Aztán Sándor Klára képviselő asszony is ebbe az irányba érvelt. Szó szerint ezt hallottuk: „ahol nem mondják meg az embernek, ho gy hogyan kell élni, ott születnek igazán gyerekek”. Azt gondolom, mindenütt megmondják, de ez legyen a vége a hozzászólásnak. Jellemző dolog ez, és ehhez szerettem volna hozzászólni. Elharapózó törekvés, különösen a balliberális oldalon az, hogy a vallást , a hitet, az egyházhoz való tartozást csak egyfajta negatívumként, valamifajta börtönként tudja látni. Úgy látszik, most már a gyermekvállalás szempontjából is így van ez. Miközben minden komoly értékvizsgálat azt mutatja, hogy akik az életüket, a jövőjük et nem egyszerűen egyéni érdekük és igényük kiteljesítésére használják, hanem az előző és a következő nemzedék iránti felelősség mozgatja őket, azok vállalnak inkább gyereket, aközben halljuk ezeket a kényszerekkel való riogatásokat. Megkérdezem, hogy hacs ak nem egyfajta szociális kényszer, milyen kényszer az, ami Magyarországon még bárkit arra tudna kényszeríteni, hogy gyermeket vállaljon. Igent mondani az életre természetesen sokféle indíttatásból lehet, nem csak valamilyen transzcendens hitbeli elkötelez ettségből, de talán nem véletlen, hogy éppen vallásos indíttatásból nevezik hagyományosan a magyar nyelvben gyermekáldásnak azt, ha valaki gyermeket vár, és a szekularizáció következménye, hogy ebből aztán mégiscsak terhesség lett, mintha ez a kényszer ink ább ott jelentkezne. Azt gondolom végső soron, hogy a felelősség érzete és tudatossága nélkül nincs valódi gyermekvállalás, és erről ma sok szó esett a patkó mind a két oldalán. Hiszen lehet, hogy egy gyermek megszületik, de ezzel még nem dől el, hogy megk apjae azt az útravalót, aminek segítségével valóban ember lesz, és hozzájárul a közösség erősödéséhez. A felelősség mindig feltételez egy rajtam kívül létező valamit, valakit, személyt, intézményt, közösséget, akinek felelősséggel tartozom, akinek a közös ség is felelősséggel tartozik, és ez a dimenzió ma még nem jelent meg. Azt gondolom, hogy mi magunk mint közösség, mint nemzeti közösség is felelősséggel tartozunk a jövőért, nem csak egyes emberek, individuumok. (12.40) A közösség, annak a hiánya, úgy gon dolom, hogy a kulcsszó akkor, amikor a népesedési válságról beszélünk. Élő közösségek nélkül, ahol az emberek, a családok, az emberi kapcsolatok szolidáris hálójában az egyes ember jól érzi magát ezek nélkül, ahol megtalálja az egészben a saját életének az értelmét, azt is lehetne mondani, bármennyire nem szakszerűen hangzik, hogy életkedve van, van kedve az élethez, és van kedve ahhoz, hogy továbbadja magát, ahol érdemesnek látja, hogy továbbadja magát, ilyen közösségek nélkül úgy gondolom, hogy nem lehet beszélni a demográfiai válságról sem. Ezeket a közösségeket kellene erősíteni, amíg vannak, és nem gyengíteni őket. Elsősorban természetesen, erről hallottunk már sokat, a családot, a családi szolidaritást, és ebben talán egy fontos különbség, amiről szint én érdemes lenne beszélni, nem külön megcélozni például a gyermeket, hiszen azt gondolom, hogy gyermekszegénység valójában nincsen, családoknak a szegénysége van, és hogyha a gyermeket külön vizsgáljuk ebben az esetben, akkor lehet, hogy éppen az egészet f ogjuk elvéteni. Nem külön megcélozni a gyermeket más ügyekben sem, és adott esetben, ha kell,
