Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A vállalkozói „körbetartozások” mérséklése céljából történő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
3506 Én a Vállalkozók Pártja nevében sokszor mondtam itt, a magyar parlamentben, hogy a közbeszerzési törvényeknél és a fizetési határidőknél egy óriási nagy kérdés, hogy milyen rendszert tudunk működtetni, vagy adott esetben milyen törvényeket alkalmazunk ahhoz, hogy ne sportot űzzenek egyesek abból, hogy 90150 napos fizetési határidős szerződéseket kötnek. Visszaemléks zem rá, 20032004ban mondtam el a parlamentben, hogy a nagy bevásárlóközpontok esetében sajnos tényleg azt lehet mondani, hogy sportot űznek belőle, amikor 120150 napos fizetési határidővel kötik meg a szerződést, és mellette a vállalkozónak, mondjuk, eg y almatermesztőnek 3 napos beszállítási kötelezettsége van. Ez azt jelenti, hogy az első beszállítás után 150 nappal kapja meg az első beszállítás költségeit. Tehát itt is rendet kellene vágni. Németországban ugyanezt a lépést 20022003ban meg tudták tenn i, amikor 72 ezer vállalkozás ment tönkre a körbetartozások folytán. Ott radikálisan léptek, hogy egy 30 napos fizetési határidőn túl már tulajdonképpen nem lehet szerződést kötni. Én úgy érzem, hogy magából a törvényből ezek a lépések hiányoznak, nincs me g a kellő bátorság hozzá, hogy valóban egy rendszerre kötelezzük a munkát meghirdető és a vállalkozó közötti tiszta viszonyok helyreállítását vagy a beállítását. Talán egy létbizonytalanságot lehetne azzal elkerülni, ha valóban a vállalkozók azt a garanciá t tudják a munkát biztosítóval szemben kiharcolni, hogy ne 150 napos fizetési határidőket tegyenek be. Ami engem bánt - és ezt más törvény kapcsán is elmondtam : az adóslista nyilvánosságra hozásának a kérdése. Ma kerülnek úgy nyilvánosságra adóslista ala pján különböző pénzintézeteknél vállalkozások, személyek, hogy az égadta világon senki nem vizsgálja, hogy adott esetben annak a vállalkozónak hányan és hány millió forinttal tartoznak. Ez egy szomorú állapot, mert így tulajdonképpen egy fals képes adunk a rról a vállalkozóról, amely, mondjuk, tartozik 12 millióval, de kintlévősége van, tehát neki tartoznak 25 millió forinttal, és ebből adódóan nem tudja teljesíteni a munka elindításához szükséges, hitelfelvétellel biztosított anyagbeszerzést vagy egyéb más költségek visszafizetését. Én is azt tartom és tartanám helyesnek, ha ebben a kérdésben is sokkal erősebben fogalmazna maga a törvény. Itt felmerül a fuvarozók környékén kialakult körbetartozások nagy száma, és ezt is vizsgálni kellene mindenképpen, hisz n emcsak hazai fuvarozásról szól a történet, hanem nemzetközi viszonylatban is. Érdemes lenne, államtitkár úr, az Európai Parlamentbe egy olyan magyar javaslatot bevinni, ami adott esetben az európai körbetartozások kérdését is megpróbálja rendezni, hisz nag yon sok magyar vállalkozónak nemcsak itthon tartoznak, hanem külföldről is tartoznak. (12.20) Talán egy nagyon jó magyar kezdeményezés lehetne, ha az Európai Parlamenten belül is ezt a kérdést Magyarország vetné fel, és próbálna meg a további szigorítások irányába lépni. Helyesnek tartanék - és mondom, nagyon sajnálom, hogy a Gazdasági Minisztérium részéről nincs itt senki - egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amely mögött ötpárti egyeztetés, egyezség van abból a célból, hogy a különböző, jelenle g még hiányzó vagy a törvény által úgy fogalmazott, hogy majd kormányrendeletben vagy a későbbiek folyamán egy más törvény alkotása területén kell biztosítani a jogfolytonosságot ahhoz, hogy valóban a körbetartozások kérdése mérséklődjön. Tehát kellene egy olyan határidőt szabni egy országgyűlési határozatban, hogy a kormánynak mely területen, mikor melyik törvénnyel kellene tulajdonképpen a további szigorításokat megtenni. Hisz Herényi Károly is pontosan a vezérszónoklatában erre hívta fel a figyelmet, hog y vannak lépésfolyamatok, amelyeket mindenképpen meg kell tenni annak érdekében, hogy a körbetartozások törvényileg és garancia szempontjából is tényleg garanciát tudjanak nyújtani a vállalkozások számára. Ehhez kellene egy olyan országgyűlési határozat, a melyben megszabnánk, hogy mely törvényt mely területen mikorra kell tulajdonképpen benyújtani a parlament elé, vagy milyen kormányrendeletekkel kell megfelelő határidőn belül magát a törvényt úgy feljavítani, hogy valóban hatást is tudjon kiváltani a gazda sági szereplők vagy akár a közpénzből finanszírozott különböző beruházások végrehajtása tekintetében, hisz közel 70008000 milliárd forint EUs forrást fogunk felhasználni.
