Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
3468 Tisztelt Államtitkár Úr! Szurkolok és egyben támogatom is a miniszterét, amennyiben meghirdetett terveinek megfelelően felelős, határozott, a magyar lakosság érdekeit szem előtt tartó környezetpolitikát folytat, és drukkolok neki, hogy ne engedje magát önző gazdasági vagy politikai érdekektől befolyásolni, hogy lépjen fel hatá rozottan Szentgotthárd térsége érdekében, hogy seperjen jól az új söprű. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Kovács Kálmán államtitkár úr kért szót. Parancsoljon! KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni jókívánságait. Valóban azt gondolom, hogy talán több dologban is, de egyvalamiben bizonyosan egyetérthetünk itt a Ház ban, hogy a környezetünk ügye közös ügyünk. Ha pár évvel ezelőtt valaki beszélget arról, hogy vajon tiszta környezetünk vagy tisztább környezetünk érdekében mit lehetne tenni, akkor biztos jó példaként az osztrák sógorokat hozták volna, hogy például átmegy ünk a határon, és lám, Burgenlandban minden gyönyörű, minden tiszta, a kiskertek mentén minden rendben van. Jó példaként szoktuk emlegetni. Ma mégis az egyik környezeti gondunk éppen onnan származik. Úgy tűnik tehát, hogy ez az egész kérdéskör nem függetle n egymástól, nemcsak hogy a patkó két oldalától nem független, és nem lehet külön megoldani ezt, hanem a környezetünkben az egymás mellett lévő országok problémája, sőt nyugodtan mondhatjuk - hiszen a széndioxidkibocsátás, az üvegházhatás fokozódása akár egy kínai vagy egy másik távolkeleti erőmű által okozott környezetszennyezésből is fakadhat , globális a problémánk. Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert valóban, szerintem is csak akkor tudunk ebben előrelépni, ha közösen lépünk. A második gondolat , ha megengedi képviselő úr, fölsorolnék néhány ügyet: Rábahabzás, hulladékégető a határon, Verespatak és az aranybányája, a német szemét BácsKiskun megyében, a hazai hulladék illegális elhagyása országszerte, a galvániszap Csepelen, és még sorolhatnám a z eseteket. Mi történt? Hirtelen elkezdett szemetelni ez az ország? Azt hiszem, magunkat csapjuk be, ha azt hisszük, hogy mindezek a jelenségek most szaporodtak el. Nem. Most fordult elő először, hogy ezek elkezdtek minket zavarni, hogy úgy gondoljuk, hogy évekkel ezelőtt is - bizonyára emlékszünk rá - volt folyószennyezés, évekkel ezelőtt is működtek, sőt csak olyan égetőművek működtek akár itt, Budapesten is, ami lényegesen nagyobb szennyező kibocsátású volt, mint a jelenlegi vagy a tervezett, ami ellen m ost tiltakozunk, és így tovább, sorolhatnánk azokat a hulladékhegyeket, azt a több ezret, amiből több mint kétezret most számol föl a kormány országszerte. Tehát igen, én azt hiszem, megváltozott a helyzet, szerencsére mi lettünk érzékenyebbek erre az egés z kérdésre. Szemléletet kell változtatnunk, meg kell változnunk, a viszonyunkat kell megváltoztatni ehhez a kérdéshez, hogy sikeresek legyünk. Ebben bizonyosan segített az a globális probléma, amit az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés, illetve a fo gyasztói társadalom által keletkeztetett, óriási mennyiségű szemét, tehát a megnövekedett szemét mennyisége és a veszélyes hulladék mennyisége okoz. Ez a hármas felismerés vezet oda, amit a miniszter úr is beiktatásakor mondott: szemléletváltás kell. A leg fontosabb a hazai gazdaság, civil szféra, kormányzati szféra, magánember és csoportok számára is ennek a felismerése, mert nincs versenyképesség egy korszerű, fenntartható fejlődés logikája nélkül, mert nincs a jövőben már minőségi élet, ha ma nem vigyázun k arra a környezetre, amelyben élünk. Tehát összeér most már - ha ilyen csúnyán mondhatom - az önző, csak magáért élő ember és az áldozatkész ember, mind a kettő ugyanazt szeretné, egy jobb életformát, s úgy tűnik, hogy ezt már csak együtt, közösen tudjuk megtenni. Ez politikai értelemben is igaz a patkó mindkét
