Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
3441 Tisztelt Képvisel őtársaim! Számoljunk már egy kicsit! Az egy tanévre szóló 105 ezer forintos tandíj az egy hónapra 10 ezer forint, tíz hónapos tanévvel, ez egy napra 300 forint, egy fél doboz cigaretta, egy korsó sör ára. Ezzel zárunk ki széles tömegeket a tanulás lehetősé géből? Egy korsó sör megtakarításáért, napi egy korsó sörrel kevesebbet elfogyasztva a családban lehet tanulni. Ezzel van kizárva valaki a felsőoktatásból? (Derültség az ellenzék soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ne nézzük már egymást hülyének! ELNÖK ( dr. Áder János) : Ez talán végszónak sem lenne rossz (Derültség.) , de még van egy felszólaló, aki írásban előre jelezte felszólalási szándékát: Pósán László képviselő úr, aki viszont lehet, hogy egy rövid technikai szünetet tart a vita elhúzódása miatt. (Ré vész Máriusz: Akkor ez a végszó!) Közben azért jelentkezett még valaki: Bencsik János képviselő úr. Úgyhogy akkor beelőzi az írásban előre felszólalásra jelentkezőt. Parancsoljon, képviselő úr! BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Nekem is eszembe jutott egy mondás: t anulj, fiam, mert szamár maradsz! Hallgatván itt a kétperces hozzászólásokat, időközönként megerősödött bennem ez a gondolat, de már csak azért is, mert én magam is így e késő éjszakai órán, ahelyett, hogy az alvással tölteném az időmet, részt veszek ebben a vitában. De mégis részt kell venni, és szeretném elmondani a véleményemet egy másik mondással kezdve: tanulj, fiam, hogy a te életed könnyebb legyen, mint a miénk! Ezek a mondatok hangzottak el évtizedeken keresztül nagyon sok családban, mígnem a 90es évek második felében számos új alapítású felsőoktatási intézmény kínálta a diplomaszerzés lehetőségét, s a hagyományosnak mondható állami intézmények is szélesebbre tárták a kapuikat a hallgatók előtt. Ez bizony a hallgatók számának növekedéséhez jelentőse n hozzájárult, és ezt tetézte a termelő munkahelyek számának rohamos csökkenése és a szolgáltató szektor átmeneti felfutása is. A könnyebb diplomaszerzés lehetőségét megteremtendő létrehozták azokat a slágerszakokat, amelyek többnyire valóban csak tömegigé nyeket elégítenek ki, de a munkáltatók által támasztott minőségi elvárásoknak már nem tudnak vagy nem is kívánnak megfelelni. Azt gondolom, hogy Szabó Zoltán képviselőtársammal idáig egyet is értünk. A tanulásigényes szakokon, amelyek többsége, elsősorban a műszaki pályákon, ahol még persze minőségi elvárások is vannak, biztos megélhetést tudna nyújtani, viszont elmaradoznak a hallgatók, legalábbis így volt ez eddig, de a napi gyakorlat kikényszeríti a változást. A kérdés az, hogy a kormányzati szándékok al apján milyen irányba fognak ezek a változások mutatni. Itt a lefolytatott vita alapján azt tudom mondani, hogy ha a törvényt ebben a formában fogják támogatni kormánypárti képviselőtársaim, akkor a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatásba történő bejutás i esélyeit fogják végletesen bekorlátozni. Nem képes mindenki arra, hogy az európai viszonylatban is magasnak mondható tandíjat bevezesse a kasszába, még akkor sem, hogyha Szabó Zoltán egy napi családi sör kategóriájába sorolta ezt. Ha a törvényt ebben a f ormában fogják elfogadni, akkor a szükségesnél és az elviselhetőnél is nagyobb mértékben fogják gazdasági haszonszerzés színterévé tenni a felsőoktatási intézményeket. Hogyha ebben a formában fogadják el a törvényt, akkor az állami fenntartású intézmények finanszírozása nem kiszámíthatóvá, hanem csökkenővé fog válni. Az indoklási rovatban persze az okokról is értesülhettünk, és ezt nagyon korrekten Szabó Zoltán képviselőtáram is megerősítette, merthogy a felsőoktatás finanszírozását a konvergenciaprogramhoz kell igazítani, tehát pénzt kell belőle kivonni, magyarázza maga a beterjesztő is. Ha így marad a törvény, akkor még kedvezőtlen állami finanszírozás sem fogja megilletni a nem államilag fenntartott intézményeket, számukra még háromesztendős szerződést se m biztosít a törvénytervezet. Talán a felekezeti intézmények vagy a kilencvenes évek elején önkormányzati
