Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3421 finanszírozni, vagy magánelőny, amelyet az egyén a későbbi kedvezőbb élethelyzet reményében befektet a maga jövőjébe, és ezért tessék szíves lenni ezt saját pénzből finanszírozni. A válasz természetesen az, hogy a tudás közjó, ugyanakkor nem vitatható el az az előny, amelyet a diplomás élvez a társadalomban a diplomával nem rendelkezőkkel szemben, ennek a versenyelőnynek az ellenértékeként pedig nem méltánytalan, ha elvárjuk, hogy bizonyos részben maga is hozzájáruljon a képzése költségeihez. Ez azonban csak az egyik érv a tandíj bevezetése mellett. A másik, a minőség szempontjából érdekes érv az, hogy amennyiben a hallgat ó nem kizárólag állami támogatásból, hanem a saját pénzét, nehezen megkeresett vagy szülei nehezen megkeresett pénzét is kockáztatva vesz részt a felsőoktatásban, akkor jobban odafigyel arra, hogy milyen képzésre iratkozik be, milyen diplomát kíván szerezn i. Természetesen ehhez elengedhetetlen az, hogy információi legyenek arról, hogy az adott intézmény, az adott diploma a munkaerőpiacon milyen értékkel bír. Ezt szolgálja az a pályakövetési rendszer, amely néhány év alatt olyan idősorokat halmozhat fel, ame lyek birtokában a reménybeli, a felsőoktatásba jelentkező hallgató el tudja dönteni, hogy az adott intézmény adott szakán szerzett diploma milyen esélyekkel szolgál az ő további életére nézve, milyen valószínűséggel fog tudni elhelyezkedni - értem ezalatt természetesen, hogy a szakmájában elhelyezkedni , és milyen keresetre számíthat az adott intézmény adott szakán szerzett diplomával. Másfelől az az új felvételi rendszer teljesíti ki ennek a minőségfejlesztésnek a rendszerét, amely a korábbiakkal ellentét ben nem a minisztérium és a felsőoktatási intézmények alkujára bízza azt, hogy az egyes szakokon az államilag finanszírozott képzést mely intézmény milyen arányban teheti magáévá, hanem az adott szakra jelentkezett hallgatók körében egy egységes rangsort á llít fel, és azt mondja, hogy a felsőoktatási intézmények az adott szakon meglévő képzési kapacitásuk határáig előnyt élveznek az oda jelentkezett hallgatók tekintetében. Vagyis a hallgatók jelentkezése végső soron, tehát a hallgatók jelentkezése és érdekl ődése fogja eldönteni azt, hogy melyik oktatási intézmény hány hallgatót és ennek nyomán természetesen hány hallgató után járó állami támogatást, finanszírozást tehet magáévá. Ugyancsak a minőséget hivatott szolgálni az a rendelkezés, amely az intézményi é s szakakkreditációk szabályainak szigorításával ösztönözne, illetőleg kényszerítené ki a jobb minőséget. Ezen belül a leglátványosabb talán annak a miniszter úr által következetesen intercityprofesszori rendszernek nevezett rendszer megszűnése, amely vélh etőleg azáltal fog kialakulni, hogy a továbbiakban a törvény eredményeként, a törvény erejénél fogva egy felsőoktatási, egy tudományosan minősített oktató az akkreditáció szempontjából csak egy felsőoktatási intézményben lesz figyelembe vehető. Mindennek k övetkeztében várhatóan csökkenni fog a felsőoktatási intézmények száma, hiszen nem lesz minden intézménynek elegendő hallgatója, és nagy valószínűséggel valamelyest, nem nagy mértékben, de valamelyest csökkenni fog a hallgatók száma is. Végezetül néhány sz ót a finanszírozásról. Azt hiszem, itt nem érdemes ködösíteni: a konvergenciaprogram nem teszi lehetővé azt a korábban eltervezett nagyszabású és nagyvonalú finanszírozást, amelyet a felsőoktatásra a 2005ben elfogadott törvény előírt. Azt, hogy a mindenko ri bruttó átlagkeresethez kössük a felsőoktatás összállami támogatásának növekedését, a következő években nem fogjuk tudni elérni. A 214 milliárdról 241 milliárdra növekvő támogatás 13 százalékos növekedésnek felel meg, ez valamivel magasabb, mint az erre a három évre tervezett infláció, tehát van fejlődés. Ugyanakkor - még egyszer mondom - nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a reálértékben valamelyest emelkedő összeg kevesebb intézmény és kevesebb hallgató között fog megoszlani, ennek megfelelően te hát szintén a minőséget tudja majd alátámasztani. (23.30)
