Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3375 kormányt vagy a magyar parlamentet, hogy egy olyan törvényt hozzon, ami kötelezően előírja, hogy például a közszolgálati televízió műsorvezetői és bemondói között legalább 10 százalék cigánynak kellene lenni? Merthogy van tehetséges cigány, elvégezte az iskolát, ami oda kell, de az egyetlent, a Duna Televízióból Horváth Kálmán barátomat épp most rúgt ák ki. Nincs megindokolva, hogy miért. Most tessenek belegondolni abba, hogy minden este, amikor a híradó előtt ott ül a fél ország vagy az egész ország, abszolút pozitív konnotációban megjelenik egy szép cigány lány vagy fiú, aki felolvassa az aktuális hí reket, ezzel a világ aznapi valós részévé válik. Tehát elfogadják, hogy ő ebben a szerepben van. Mert egyébként amúgy a cigányságról a televíziókban csak negatív, legalábbis zömében negatív események kapcsán értesülünk, loptak, csaltak, hazudtak, meg egyéb bűnöket követtek el. Most már nem mondjuk vagy nem mondják, mert nem szabad mondani, de azért azt mindenki érti. Én azért mondom, hogy törvényre van szükség, mert az országgyűlési határozati javaslat ennek az egésznek a felelősségét a kormányra hárítja. E z meg azt jelenti, hogy a parlament ezt a felelősséget nem meri vállalni, mert a felelősség vállalása egy normális törvény lenne. Egy olyan törvény, ami lépésről lépésre előírja, hogy a kormánynak mit kell tennie, utána a számonkérés jön, hogy ha nem telje síti, akkor annak megvannak a maga megfelelő konzekvenciái. A második nagy kérdés az őszinteséget követően, hogy mit akarunk, asszimilációt vagy integrációt. Mindenki integrációról beszél; ha megnézzük az előttünk fekvő javaslatot, a javaslatok fele, legal ább a fele nem az integrációt, hanem az asszimilációt segíti. Olyan ostoba viták, a szegregációval kapcsolatban olyan, teljesen felesleges és ostoba viták alakulnak ki, amelyeket már '92ben, a Gandhi Gimnázium alapítása kapcsán lefolytattunk. Nem a parlam entben, hanem megfelelő fórumokon. Ezt hadd támasszam alá néhány adattal, mielőtt megvádolnak, hogy én a szegregált oktatás híve vagyok, azért egykét adatot érdemes figyelembe venni. Az anyag szerint a középiskolai oktatásban részt vevők körében 5 százalé kot tesz ki a cigány tanulók száma. Ez azt jelenti, hogy egy 30 fős osztályban ez másfél gyerek. Ha továbbmegyünk, az egyetemre már csak 1,2 százaléknyi cigány hallgató jut, tehát ez azt jelenti, hogy minden 80 hallgatóból 1 cigány. A középiskola, a 1418 éves kor az az időszak, amikor az identitás és a kulturális identitás kialakul. Akkor azok a szegény cigány gyerekek, akik éppen egy gimnáziumi osztályba járnak, legfeljebb ketten vannak. Nincs tehát előttük olyan minta, olyan cigány vagy roma minta, amely számukra követhető lenne, mert a család, a roma családok nagy többsége alkalmatlan arra, hogy ezt a fajta feladatot ellássa. Ha meg alkalmatlan, akkor az államnak ezt át kéne valahogy vállalni. Aztán, mire egyetemre kerül az a cigány gyerek, addigra majdn em biztos, hogy egyedül marad az egyetemi évfolyamtársai között. Én a cigány politikusokon kívül, olyan értelmiségivel, diplomás cigány értelmiségivel, aki csak úgy elvan a többi között, orvosok, jogászok és egyebek között, és nem roma politikus, nem nagyo n találkoztam, mert az asszimilációs hatás olyan erős, hogy ezek az emberek biztosan nem mennek vissza a cigányok közé. Ezt érjük el ezzel a látszólagos roppant igazságos módszerrel, hogy mi aztán a szegregált oktatás ellen vagyunk, és mi nagyon vigyázunk arra, hogy mindegy, hogy milyen környezetből jön, milyen családi háttérrel rendelkezik az a szegény roma gyerek, neki ugyanúgy kell megfelelnie, mint aki egészen más körülmények között élheti az életét, és folytathatja tanulmányait. Azt gondolom, hogy ez a z előttünk fekvő határozati javaslat elindul egy úton. Elindul egy úton, és megpróbálja feloldani azokat az ellentmondásokat, amelyeket nem sikerült az elmúlt 17 évben. Én nem nagyon örülök annak, és ezt félre ne értsék, hogy a nagy pártokban cigány képvis elők ülnek, és akkor ezzel mintha le lenne tudva a dolog. Egy csomó cigány származású fiatalúr jött hozzánk is, akiknek ajánlottam és tanácsoltam, hogy ha általában akarnak politizálni, akkor jöjjenek, de ha romapolitikát akarnak, akkor inkább maradjanak, hiszen a kérdések megoldatlanságának az egyik oka az, hogy pártpolitikai alapon akartuk megoldani vagy akarták, és ezt nem lehet.
