Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
3354 megkezdése . Az előterjesztést H/2920. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig H/2920/15. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Most megadom a szót Kiss Péter szociális és munk aügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Miniszter urat illeti a szó. (Folyamatos zaj.) (A jegyzői székben dr. Hende Csabát Pettkó András váltja fel.) KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Először is engedjék meg, hogy kifejezzem örömömet, hogy (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) ez a napirend itt lehet az Országgyűlés asztalán. Hosszú és igen nagy jelentőségű programról van szó, és fontosnak tarto m, hogy valamennyi parlamenti párt által támogatott, támogatható stratégia szülessék meg. Ez a roma integráció évtizede program egy olyan nemzetközi együttműködés, amelynek keretében kilenc közép- és keleteurópai ország a legmagasabb szinten vállalt kötel ezettséget a roma lakosság helyzetének javítása érdekében. A részt vevő országok kormányfői kifejezték politikai elkötelezettségüket a roma és nem roma lakosság életkörülményei között meglévő szakadék csökkentése iránt, és ígéretet tettek arra, hogy megtes zik a szükséges intézkedéseket a romák gazdasági és társadalmi felemelkedése, integrációja érdekében. A megvalósítás érdekében négy prioritási területet jelöltek meg: az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területét, valamint megjelölte k három horizontális célt is: a szegénység felszámolását, a diszkrimináció csökkentését és a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését. Kialakították az évtized programja munkaszervezetét. Ennek érdekében létrehozták a nemzetközi irányító bizottságot, va lamint a részt vevő országok által egy előre meghatározott rotációs rendszerben betöltött, az elnökség munkáját segítő titkárságot. Örömmel tájékoztatom önöket, hogy 2007. július 1jétől egy év időtartamra Magyarország látja el az elnökségi teendőket, és e z különös aktualitást ad annak, hogy tárgyalunk erről az országgyűlési határozatról. Szeretnék önöknek a helyzetet bemutatandó néhány pillér mentén számszerű megjegyzést tenni, hogy mi is az a kihívás, mi is az a kiindulópont, amelyik indokolttá teszi, hog y egy önálló programot alkossunk. 2001ben a népszámlálási adatok szerint a nemzetiségi hovatartozás alapján 190 ezren vallották magukat cigánynak, míg az általánosan elfogadott reprezentatív szociológiai felmérések a roma népesség számát 520650 ezer főre tették. Önmagában is elgondolkodtató az a tény, hogy milyen helyzetben van ma Magyarországon a roma lakosság, hogyha 190 ezret mutat be az önbevallás alapján a statisztika, és a szociológiai felmérések ennek a sokszorosát mutatják. A roma népesség helyzet ét alapvetően azon négy pillér mentén lehet jellemezni, amelyet mint kitörési programot jelöl meg ez az integrációs program. Az első az oktatás, a képzés. Óvodába a 35 éves gyermekek közül országosan 88 százalék jár, a roma gyermekek közül csak 42 százalé k. Országosan - ez 2001es adat - a 18 évesek 54,5 százaléka érettségizett, a cigány fiatalok esetében ez 5 százalékos. Ennél kisebb arányú az egyetemre, főiskolára járó cigány hallgatók száma: 1,2 százalék, miközben tudjuk, hogy ma a korosztály 4050 száz aléka felsőoktatásban tud tanulni. A foglalkoztatás: a roma férfiak kevesebb mint harmadának volt valamilyen munkajövedelem az elsődleges megélhetési forrása, és tudjuk, hogy a roma nők mintegy hatodának volt csak valamilyen rendszeres munkája. A harmadik az egészségi állapot; azért sorolom ezeket, képviselőtársaim, mert ahhoz, hogy hathatósan avatkozhassunk be, szembe kell nézni végre a tényekkel, a helyzettel. Az egészségi állapotukat tekintve a romák születéskor várható élettartama tíz évvel alacsonyabb, mint az országos átlag, s nyilván ebből adódóan jelentősen alacsonyabb, mint a többségi társadalom várható élettartama.
