Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - Gheorghe Barbu, a román képviselőház munka- és szociális védelmi bizottsága elnökének és az általa vezetett delegációnak köszöntése - Mádi László (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - „Miért nem hisznek már a felelős nemzetközi pénzügyi körök a kormánynak?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
3307 Az elemzők szerint bár a kormány elkötelezettnek tűnik a gazdasági reform mellett, de Gyur csány Ferenc kormányának stratégiája a költségvetési hiány csökkentésére a bevételek növelése volt, a kiadások visszafogása helyett. Ez a hozzáállás ugyan gyors eredményeket hozott az államháztartás egyensúlyát tekintve, azonban a gazdaság újraélesztéséhez szükséges programmal mindmáig adós maradt. Komoly problémák rejtőznek ugyanis a háttérben: a társadalombiztosítás és a közigazgatás magas költségei - tartalmazza az összefoglaló. Az elmúlt hónapokban pedig az is kiderült, hogy sem megfelelő akarattal, sem politikai tőkével nem rendelkezik Gyurcsány Ferenc ahhoz, hogy végigvigye ezt a folyamatot - vélik az elemzők. Az IMF is rendszeresen készít jelentést tagországai gazdaságáról, ennek jegyében tárgyalt több héten keresztül Budapesten Ashoka Mody, a Nemzetk özi Valutaalap európai főosztályának igazgatóhelyettese. A Valutaalap igazgatóhelyettese egyelőre nem látja azokat a jövőbe mutató intézkedéseket, amelyek megalapoznák a konvergenciaprogram folytatódását. Szerintük folyamatos előrelépésre lenne szükség töb bek között az egészségügyi és a nyugdíjrendszer átalakításánál. Mindezt azért, hogy tartós maradhasson a költségvetési egyensúly, a gazdasági növekedés ismét felgyorsulhasson, és elérhesse az évi 4,5 százalékot. A Nemzetközi Valutaalap értékelése szerint a z állami csatornákon keresztül szétosztásra kerül a GDP 50 százaléka. Ez a helyzet többek között a korrupció melegágyát is jelenti. A Valutaalap álláspontja alapján le kell vinni ezt az arányt 4045 százalékra. (14.50) Magyarország vonatkozásában azt látjá k a legnagyobb veszélynek, hogy miközben a többi uniós ország gyorsítja a növekedést, Magyarország nem használja ki ezt a történelmi esélyt, és lemarad, akár rövidebb, de úgy tűnik, hogy talán még hosszabb időre is. Különösen igaz ez szűkebb régiónkban, a környező országokkal összehasonlításban. Kérdezem mindezen külföldi ismeretek ismeretében a miniszter úrtól, elsőként: nem találjae a Valutaalap és a Forbes elemzői bírálatát a magyar költségvetési politika nemzetközi szintű kudarcának? Másodsorban: nem é rzie a miniszter úr személyes felelősségét azért, mert sorozatban minősítik le Magyarországot a nagy nemzetközi pénzügyi intézmények és szakemberek? Harmadik kérdésem arra vonatkozna, hogy mit szól ahhoz, hogy a nemzetközi pénzvilág egyértelműen a magyar gazdaság növekedésének legnagyobb akadályát a rosszul működő állami pénzügyekben és a rossz költségvetési politikában látja. Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak. Parancsoljon! DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselő Úr! Az elmúlt időszakban tanúi lehettünk egy figyelemre méltó fideszes kampánynak, amelyben határai nkon túl próbálták az országot lejáratni, próbáltak valótlanságokat állítani az országról - mint látható, pénzügyi körökben kevés sikerrel. Azt gondolom, hogy képviselő úr iménti interpellációja eme próbálkozások határon belüli, a Parlament falain belüli e gyikét jelenthette, valószínűleg ismét kevés sikerrel. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi pénzügyi körök, mint ahogy az látszik a különböző megnyilatkozásokból, véleményekből, a képviselő úr állításával homlokegyenest ellentétesen, hisznek abban a programban, amelyet konvergenciaprogram néven indítottunk el, és amely program az elmúlt időszakban meghozta a maga eredményeit. Az ön által említett írás internetes változatában egyetlenegy szó nincs a makrogazdasági kiigazítás összetevőiről, képviselő úr. Viszont a valóság ismét ellentétes azzal, mint amit ön állított, hiszen a kiigazítás nagyjából kétszer akkora kiadáscsökkentéssel jár, mint bevételnöveléssel. Ellenben ebben az írásban azért van néhány említésre méltó idézet is. Azt írják, hogy az első
