Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
330 Zárásképpen, ha már egy idézettel kezdtem, hadd zárjam egy másik idézettel. Nagyon remélem, hogy a mai v itanap ennek az idézetnek a szellemében fog lefolyni, ez így hangzik: „A vita a tudás cseréje, a vitatkozás pedig a tudatlanságé.” Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, a jövőnk esé lye a gyermek, de a kérdést úgy is feltehetnénk, hogy mit tettek önök annak érdekében, hogy ez meg is valósulhasson. (Kovács Tibor: Egy órát erről beszéltek. - Közbeszólások az ellenzéki oldalról: Kuss! - Mi is meghallgattunk titeket, ti is hallgassatok me g minket! - Az elnök csenget.) Köszönöm szépen képviselőtársam sziporkázó felvetését, valójában nagyon segítette a hozzászólásom folytatását. Meghallgattam miniszterelnök urat, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi újat mond, hiszen az elmúlt idők, az elmúlt évek kormányzati teljesítménye, ezt az alapmondatot semmilyen tekintetben nem támasztotta alá. Vissza lehetett forgatni az idő kerekét, ez a beszéd nyugodtan egymásfélkét évvel ezelőtt is elhangozhatott volna. Semmi új, semmi új javaslat nem hangzott el, valójában unalmas volt. Aztán, hogy ki mennyire tiszteli meg a másikat, azt önök rendezzék el egymás között! Vezérszónok úr, az ön hozzászólását - vezérszónoklatát - a miniszterelnök nem is hallotta. Nem is volt kíváncsi arra, hogy önnek milyen nagyszerű javaslata van az MSZP frakciójának a nevében. Sajnálom, hogy ennyire érdekelte a miniszterelnök urat az ön hozzászólása. Engedjék meg, hogy egy tézissel kezdjem a vezérszónoklatot, így hangzik: „A gyermek jóléte nemcsak egy társadalom erkölcsi értékeinek i ndikátora, a gyermek emberi tőke is, a társadalom jövőjének legfontosabb forrása.” Ezt a mondatot Jonathan Bradshaw mondta még ’90ben, és teljesen igaza van. Engedjék meg, hogy ebből fejtsem ki gondolataimat. A gyermek vállalásának támogatása tehát nem ad omány, és nem is segély, mint egyesek gondolják, hanem befektetés a jövőbe. Ezt kellene felismernie a kormánynak is. Ma azonban a gyermekvállalás az egyik legnagyobb szegénységi kockázat Magyarországon. A drámaian alacsony arányú foglalkoztatottság, a kisz ámíthatatlan családpolitika, a nemek közötti munkamegosztás egyensúlyának tartós megbomlása a legfőbb oka a népességfogyásnak. A magyar népesség egészségi állapotára és halálozási arányaira vonatkozó adatok nemcsak romló tendenciát mutatnak, hanem egészen egyszerűen sokkolóak. A magyar demokráciai viszonyok a civilizált világon belül a legrosszabbak közé tartoznak. Nemcsak fogy a népesség, hanem, ha a jelenlegi trendek folytatódnak - legalábbis a demográfusok szerint - 40 év múlva 6,57 millió ember lesz Ma gyarországon, és feleannyi gyermek és kétszer annyi idős. Vagyis az öregedési index egészen egyszerűen kedvezőtlenül megfordult. Magyarország népesedési viszonyait jelentősen befolyásolja a rendkívül alacsony arányú foglalkoztatottság is. 100 ember közül 3 8 dolgozik. Évről évre nő a munkanélküliség, és igen nagy az inaktívak aránya is. Nem kell figyelmen kívül hagyni a feketegazdaságban tevékenykedők arányát sem, akik nem szereznek nyugdíjjogosultságot, így időskori eltartásuk a szociális ellátórendszerre h árul. Kedvezőtlen tendencia következett be a nők munkaerőpiaci helyzetének a romlásában is. Eddig is romlott, az elmúlt háromnégy évben azonban jelentős romlás következett be, és a férfiakét meghaladó mértékben emelkedett. A munkanélkülieken túl körülbel ül 200 ezer olyan nő van teljesen kiszorulva a munkaerőpiacról, akik inaktívak, akik szeretnének dolgozni, de nem találnak munkát. Természetesen a nők munkavállalásának van egy alapvető akadálya, mégpedig a munkaerőpiaci diszkrimináció, és ahogyan már elh angzott, a család és a munka összeegyeztetésének a nehézsége. Nem mintha nem szeretnék összeegyeztetni, csak semmiféle támogatást nem kapnak. Nemzetközi
