Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
328 29 évre növekedett, míg Magyarországon '80ban 22,5 év volt az átlagéletkor, 2004re nálunk is megemelkedett 26,3 évre. Azt lehet tehát mondani, hogy a trendek megegyeznek, de mégis van néhány különbség. Ezek k özül a különbségek közül van három, amely kevésbé pozitív, és van egy nagyon pozitív különbség. Az első, kevésbé kellemes különbség a nemzetközi trendektől az, hogy a halálozási mutatók ugyan javulnak Magyarországon, de ezek inkább a jobb társadalmi helyze tben élő családokra és emberekre igazak. Ebben értelemszerűen komoly változtatásokat kell elérni, hiszen fel kell hogy zárkózzanak a rosszabb anyagi helyzetben lévő, rosszabb egzisztenciával rendelkező családok tagjai is. Jelentős földrajzi különbségek van nak Magyarországon ezekben a demográfiai mutatókban, és hullámzó volt az elmúlt 16 évben a korfa, ami például az intézményrendszer működését is megnehezítette. Illetőleg az az átlagéletkornövekedés, ami a hölgyek szüléskori átlagéletkorát jelenti, míg az Európai Unióban mintegy 50 év alatt ment végbe, addig Magyarországon a rendszerváltás után, tehát mintegy 15 év alatt egy sokkal gyorsabb ütemben, mint az Európában máshol történt. Ezek a kicsit kellemetlenebb különbségek, amelyek mégis trendbe illeszthető ek. És van egy pozitív, amiről a miniszterelnök úr már szólt: ez az, hogy az elmúlt három évben Magyarországon elindult egy tendencia, egy lassú növekedés. Évről évre több gyermek születik, hála istennek, Magyarországon, mint az azelőtti években. S hogyha arról beszélünk, hogy ezek jellemzik Magyarországot és a fejlett országokat, akkor meg kell nézzük, hogy melyek azok az okok, amelyek ezek mögött a tendenciák mögött húzódnak meg. Egykettőt hadd emeljek ki ezek közül! Változik a családmodell egész Európáb an és a fejlett világban, egyre inkább jellemzővé válik az öntudatos, karriert építeni akaró, önálló, választásra képes nő ideálja, és a női egyenjogúságnak a mintái is egyre általánosabbá válnak. Később szülnek a nők, ahogy már említettem, hiszen tovább j árnak iskolába, és hogyha tovább jár valaki iskolába, akkor értelemszerűen utána még karriert is szeretne építeni, ezért értelemszerűen tolódik ki a gyermekvállalás időpontja. És hogyha valaki később vállal gyermeket, akkor nagyobb az esély arra, hogy nem több gyermeket, hanem kevesebb gyermeket vállal. A másik ilyen, hogy Magyarországon alacsony a nők foglalkoztatottsága - ez is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb gyermeket vállalnak a hölgyek. Ezek mellett persze azt is meg kell néznünk, hogy mi a legjobb gya korlat, melyek a pozitív példák Európában, melyek a sikeres országok. A szakirodalom több helyen említi Finnországot, Hollandiát, Svédországot, a skandináv országokat vagy Franciaországot. Érdemes megnézni, hogy az ő esetükben mik azok a jellemzők, amelyek fogódzót adhatnak nekünk ahhoz, hogy milyen irányba kell elindulni. Hiszen hogyha látjuk, hogy mik a jellemzők, akkor onnantól kezdve tudjuk azt is, hogy nekünk milyen irányba kell talán elindulnunk. Nézzük, mi jellemzi ezeket az országokat! Magas és ruga lmas a női foglalkoztatás. A női egyenjogúságot védő intézményrendszer erős. A magánéleti magatartásformákkal szembeni állami és vallási semlegesség jellemző. A gyermekek gondozásában való intenzív állami szerepvállalás kiemelkedő. A nők otthon maradását p referáló szociális támogatási politikával szemben - amilyen például egyébként a családi adózás is - a szülés után arra ösztönzik a hölgyeket, hogy a munkaerőpiacra minél gyorsabban vissza tudjanak térni. Ez, mint mondtam, nagyjából ki is jelölheti azt az i rányt, ami felé el kell induljunk. De még mielőtt ezt megtennénk, érdemes megjegyezni azt is, hogy vannak olyan OECDországok, ahol elvi kérdést csinálnak abból, hogy szabade beleszólni, szabade ösztönözni a gyermekek születésszámát, hiszen vannak olyan országok, ahol azt mondják, hogy ez a család magánügye, az emberek magánügye, nekik kell meghozniuk ezt a döntést, épp ezért semmilyen kormányzati politika nincs arra vonatkozóan, hogy hogyan ösztönözzék a gyermekek születésszámát. Mi nem ebben hiszünk, az t gondoljuk, hogy fontos, hogy a kormányzat is ösztönözze a gyermekszületésszám növekedését, de azt is látni kell, hogy nincs egy egységes recept se Európában, se a fejlett világban; nagyon eltérőek a társadalmi, a civilizációs és kulturális körülmények, é s ezek mindmind meghatározzák azt, hogy hol milyen recept működhet. És ami még fontos emellett - és
