Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3259 Vidorné képviselő asszony azt mondta, hogy a korábbi munkahelyen maradjon. Benne is van a törvényben - szerintem is helyesen , hogy az alaphelyzet az lenne, hogy ha valakinek csökken a munkaképessége és valahol volt munkahelye, hiszen valahonnan eljött, akkor megpróbáljon ott ismét munkát vállalni. De kérdezem én, hogy mi az a motiváció, amely ösztönözni fogja a munkáltatót ar ra, hogy ő maradjon ott. Azt olvastam az egyik tájékoztatóban, arra gondolnak, hogy hároméves képzéssel próbálják támogatni ezeknek az embereknek a helyben maradását. Ez nyilvánvalóan nem lesz megoldás, ebben biztosak vagyunk, mert ha történetesen a csökke nt munkaképessége miatt csak portásként lehet foglalkoztatni, akkor nem kell három évig továbbképezni, sőt egyáltalán nem kell képezni. De ha ez nem igaz, akkor cáfoljanak meg, de ennek ilyen módon nem látom az értelmét. Most is lé tezik az a jogszabály, amely azt mondja, hogy a munkáltató rehabilitációs hozzájárulást köteles fizetni, amennyiben a húsz főt nem éri el, illetve ha a húsz főt meghaladja és nem foglalkoztat, akkor éves szinten 152 ezer forintot kell befizetnie a büdzsébe . Önök szerint megéri foglalkoztatni megváltozott munkaképességűt, vagy inkább be fogja fizetni a 152 ezer forintot? Ha én munkáltató vagyok, akkor inkább befizetem a 152 ezer forintot, ezzel letudom a dolgot, felejtsetek el a rehabos munkavállalótokkal eg yütt. Tehát nincs ösztönözve arra, hogy foglalkoztassa. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A másik nagyon fontos dolog a járadékkal kapcsolatos. Államtitkár úr is mondta, és ezzel egyetértek, és ha sikerül átvezetni azt a mondatot, hogy nem cél a kiadások csökkentése a törvény kapcsán, és sikerül ennek szellemében a módosító javaslatokat elfogadni, akkor talán lehet miről beszélni, mert vannak bizonyos pontok, ahol egyet tudunk érteni. Én is adtam be módosító indítványt. Farkas képviselőtársamhoz csatlakoznék, aki azt mondta, hogy a minimálbér kétszereséig gondolná reálisnak, elfogadhatónak és fairnek azt, hogy a munkavégzés mellett a járadékot is kapja. Most nem a részletes vita folyik, ezért ebbe most nem mennék bele, d e én is azt mondom, hogy úgy tudjuk a rendszert jól működtetni, úgy tudjuk a munkavállalót ösztönözni, ha nem vonjuk el tőle a járadékot automatikusan, mert ha ezt megtesszük, akkor mi alapján fog úgy dönteni, hogy mégiscsak szeretne dolgozni. Azt mondja a jogszabály, hogy akit bevonnak, dönthet majd arról, hogy részt vesze a rehabos folyamaton, és kéri a rehabilitációs járadék megállapítását, vagy pedig a rokkantnyugdíj megállapítását kéri. Mi alapján fog ő úgy dönteni, hogy inkább a járadékot kéri? Akkor fog úgy dönteni, ha neki ez megéri, effektíve megéri. Ez nagyon lényeges kérdés. Mire a végleges szavazás lesz, ebben valamiféle kompromisszumot kellene kötnünk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Czomba képvise lő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Megkérdezem Csizmár Gábor államtitkár urat, hogy a végén kér szót, vagy pedig menet közben. (Csizmár Gábor: Most.) Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisz tériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár még nincs vége a vitának, mert ismételt felszólalási igények is vannak, de azt gondolom, hogy néhány hozzászólás után érdemes egypár tanulságra visszatérn i, nehogy véletlenül félreértések miatt esetleg túl hosszú ideig vitassuk, vagy olyan újabb kétperces sorozatba bonyolódjunk, ami nem a törvény lényegéhez visz vissza. Szeretném megköszönni Vidorné Szabó Györgyinek, Béki Gabriellának, az ellenzéki képvisel ők közül pedig Ékes Józsefnek, hogy együttműködő, az új rendszert továbbépítő, együttgondoló mentalitással nyúltak hozzá a törvényjavaslathoz, de gondolom, nem kell, hogy megköszönjem azon képviselőtársaink hozzászólását, akik fantazmagóriákkal, feltételez ésekkel terhelték a vitát. Bár Harrach Péter már nincs itt, de egy kétperces hozzászólásban nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy akiket visszarendelnek vizsgálatra, azokat ki fogják szorítani. A visszakérdezésre nyilván
