Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
3239 Halkan jegyezném csak meg az előterjesztőnek, hogy a szilikózis nem gyógyítható, pontosan tudták ezt elődeink is, amikor a korá bban még létező bányászat során történt halmozott megbetegedések miatt az ilyen veszélynek kitett helyen dolgozókat korán nyugdíjba küldték, rendszerint rokkantnyugdíjba, és nyugdíjuk mellett rendszeres kezelésükről is gondoskodtak. Szerintem ez a törvényi kitétel szakmailag tán téves, a még élő, szilikózisban szenvedő bányászokkal, dolgozókkal szemben pedig méltánytalan. A napokban hallottuk a hírt: két újabb megállót javasol az épülgető 4es metró vonalához toldani egy szocialista városatya. Örvendetes a terjedő városépítési kedv - mindezt 40 milliárd forintért. Az azonban elgondolkodtató, hogy ehhez képest 2013ig, európai uniós forrásokat is felhasználva 60 milliárd forinttal kívánja a kormányzat támogatni a rehabilitációs munkahelyek létrejöttét. Dicsér etes szándék, hogy évente 810, egyes becslések szerint 15 ezer embert kívánnak így ismételten a foglalkoztatottak közé juttatni. De mindehhez kevés a pénz. Önök szerint mindössze három metrómegállónyit ér a rokkantak munkahelyteremtésének, rehabilitációjá nak hétéves feladata? És mi van akkor, ha az Unió legalább annyira húzódozik majd a rehabilitációs munkahelyek létrehozásának segítésétől, mint a budapesti metróépítéstől? Akkor miből finanszírozzuk mindezt? Tisztelt Ház! A rokkantság, illetve a rehabilitá lhatóság foka olyan szakkérdés, amelyet a törvénytervezet és az FNO irányelvei alapján a létrehozandó országos rehabilitációs és szociális szakértői intézet állapít meg a jövőben. Az tehát, hogy valaki valóban korlátozottan munkaképes vagy sem, a jövőben n em lehet vita tárgya, a kérdés egyértelműen megválaszolható és megválaszolandó. Aki tehát súlyos betegség után vagy fogyatékosan munkát vállal, dicsérendő, és a társadalom egésze számára is követendőnek, példaértékűnek tekinthető. Ezért elfogadhatatlan szá munkra az, hogy az éhbérnél jobban kereső rokkant munkavállalót a törvénytervezet járulékának csökkentésével vagy teljes elvonásával javasolja mintegy büntetni. A törvénytervezet jelen formájában csak konzerválni tudja a fogyatékkal élők társadalmi, gazdas ági helyzetét. A jelenlegi tervezet nem a felzárkóztatásukat segíti elő, legfeljebb csak a szinten tartást, a túlélést, és nem ösztönöz munkavégzésre. A munkát végző rokkant emellett adót, járulékot fizet, növelni a költségvetés bevételeit. Ezért egyetértv e és támogatva dr. Hegedűs Lajosnak, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnökének álláspontját, javaslatunk az, hogy ne a rokkantnyugdíj 80 százalékában maximáljuk a kereset összegét, hanem az előző évi nemzeti átlagkereset 100120 sz ázalékában. Ez megteremthetné a ténylegesen rokkant és mégis dolgozni akaró, fogyatékkal élők számára is az emberhez méltó élet lehetőségét. Az persze, hogy a rehabilitációs munkahelyek számára mikor hoznak létre védett piacot, és így mikor kapnak hathatós és hosszú távra tervezhető lehetőséget a csökkent munkaképességűek és az őket foglalkoztató munkaadók, remélem, mielőbb egy másik törvényjavaslat feladata lesz. Tisztelt Ház! Amikor az egészségügyi ellátórendszerekről vitázunk, a költségvetés 1500 milliár dja a tét. A ma tárgyalandó törvényjavaslat költségvetési vonzata is lassan közelít az 1000 milliárdhoz. A két, költségvetésében hasonló téma között azonban az a különbség, hogy jelen esetben az előterjesztő érti a dolgát, nem úgy, mint azt az egészségügye t felügyelők teszik. Az is bizonyos reményre ad okot, hogy a törvényjavaslat elsősorban távlatokban gondolkodik, nem ront rá a jelenleg fennálló rendszerre, és így lesz időnk az esetleges hibák orvoslására még akkor is, ha a törvényjavaslatot ebben a formá ban fogadja el a Ház. Módosító javaslatainkat megtesszük, kérem, fontolják meg, támogatjáke azokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most elnézést kérek a két kétperces hozzászólá sra jelentkezőtől, úgyhogy tíz perccel később megadom a szót elsőként Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszonynak, MSZP. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) :