Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. LAMPERTH MÓNIKA önkormányzati és területfejlesztési miniszter:
3206 éljék az életüket, hogy a mindennapjaik természetes részévé váljék a mozgás, és aztán később felnőttként is - ha nem is mindennap, de legalább egy héten kétszer - mozogjana k, sportoljanak rendszeresen, tartsák karban a fizikai állapotukat, ami, hozzáteszem, egyébként az egészséges pszichéhez is kitűnő segítség; tehát ezt a célt szeretnénk elérni. Ma annyit tud elvállalni ez a stratégia, hogy hitet teszünk a mindennapos testm ozgás mellett, de hogy ezt elérjük, ehhez is rengeteg dologra van szükség. Ahogy az expozéban utaltam rá - nem akarom még egyszer megismételni , meg kell szerettetni a mozgást a gyerekekkel, mert hiába írjuk elő kötelezően akár a mindennapi testnevelésórá t is, ha a gyerekek tömegei érzik úgy, hogy ez nekik teher, és megpróbálnak kibújni ez alól, és igazolásért szaladgálnak, hogy ne kelljen levetkőzni és mozogni, akkor azt gondolom, nem értünk el semmit. Ezért nem értek azzal egyet - ezt szeretném itt most deklarálni , hogy a felsőoktatásban bármiféle ilyen kötelező előírásokat tegyünk. Egyszerűen nem látom értelmét, azért, mert a felsőoktatásban legkorábban 18 éves fiatalok vesznek részt. Ezek felnőtt emberek. Ha nem tudtuk addig elérni, hogy nekik termész etes igényük legyen arra, hogy mozogjanak, sportoljanak, akkor az egyetemi testnevelésóra kötelező előírásával nem fogjuk tudni elérni. A főiskolák, egyetemek máshogy működnek, mint a közoktatás, sokkal nagyobb szuverenitása van már egy hallgatónak. Abban van dolgunk, hogy biztosítsunk feltételrendszert, abban igen, hogy el tudjanak menni a hallgatók mozogni és sportolni; igen, abban is, hogy ösztönözzük őket, de egy ilyen kötelező előírásnak semmi értelmét nem látom. Hozzáteszem, hogy amikor én jártam egye temre, akkor volt még ilyen. Szeretném azt elmondani, hogy voltak ott Pécsen rendszeresen olyan versenyek - a tanárképző főiskolán nem 400 méteres az atlétikakör, hanem 300 méteres , hogy tízszer 300 méteres versenyfutás volt mindig valamilyen alkalomból az egyetemek, főiskolák között. A jogi karon, ahová én jártam, nem tudott a testnevelőnk összeszedni tíz nőt, aki végigfutotta volna a váltót - szégyen! Arra azonban büszke vagyok, hogy én futottam elsőnek és utolsónak, mert ezt a szabályok megengedték, és ezért tudott elindulni a kar. Akkor még versenyszerűen atletizáltam, és büszke vagyok rá természetesen. A másik dolog, amiről szeretnék beszélni már csak egy mondat erejéig, a Puskás Stadion felújítása vagy építése - így vetették fel. Azt mondom, hogy mos t abban a stádiumban vagyunk még, hogy „vagy”. Egyetértek azzal, a kormány nevében szeretném deklarálni, hogy az a kormány szándéka, hogy legyen egy XXI. századi színvonalnak megfelelő nagy sportlétesítmény, stadion Magyarországon, Budapesten. Igen, ezt mi is akarjuk, Cardiff után én ezt egyébként a kormány nevében kinyilvánítottam, és dolgozunk azon, hogy milyen konstrukcióban legyen. Ha már itt tartunk, többször szóba került, Bánki Erik képviselő úr is szóba hozta a sport és a turizmus kapcsolatát, illetv e a világversenyeket, a nagy versenyeket, hogy kell indulni, nem kell indulni. Legyen világos: a kormány szándéka az, hogy minél több olyan nagy verseny, világverseny megrendezői lehessünk, amely Magyarországnak a turizmus szempontjából fontos, az ország i mázsát erősíti, tehát mi támogatjuk azokat a szövetségeket, amelyek úgy gondolják, hogy elindulnak ezen a pályán. Most például legutóbb Moszkvában a jégkorongozók kifejezték a szándékukat és elindultak, aztán időközben nyilván ott egy kicsit beleszagoltak a levegőbe, és úgy döntöttek, hogy visszavonják ott a helyszínen a pályázatukat; ott volt Elbert szakállamtitkár úr is helyszínen. Mi örömmel támogattuk, tetejében ez egy olyan sportág, ami szemmel láthatóan egyre jobb eredményeket produkál Magyarországon, tehát jó lenne egy ilyen verseny. De természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy egyegy sportágnál milyen realitása van ennek, és milyen fundamentumon lehet ezt a pályázatot, mondjuk, jó eséllyel is megpróbálni. Ami konkrétan a foci Ebt illeti, nyi lván a következő Európabajnoksági kandidálásról a Magyar Labdarúgó Szövetség, az MLSZ fog dönteni, mert ez az ő hatásköre. De azért sportért is felelős miniszterként azért annyit hadd mondjak, én ott voltam Cardiffban, és nagyon jó érzés volt az első nap - tényleg jó volt ez a pályázat , mert azt gondoltuk, hogy van reális esélyünk nyerni. (11.40)
