Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független):
3195 Tisztelt Ház! Talán túl patetikusan hangzik, de úgy gondolom, igaz, hogy a sport az egyik legszemélyesebb közügyünk. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy éppen olyan, mint a vallás, összefog és elválaszt bennünket, és része a mindennapjai nknak. Ahogyan soha nincs béke az olajfák alatt, ugyanúgy soha nincs béke a sport világában sem, és ez egyáltalán nem baj. A látszólagos békét mindig a siker reménye tartja fönn, az hozza létre, és a sikert mindig remélik a sportban dolgozók, a sportban te vékenykedők, a sportolók. Az első kudarc után azonban felszáll a jótékony, mindent letakaró köd, és a világos látás felszínre hozza az ellenérdekeket, az ellentéteket. Amit csak remélni tudok, hogy ez a sportstratégia kapcsán minél később következik be, va gy talán soha. Példaképpen talán a legutóbbi labdarúgó Ebpályázatot tudnám felhozni, hogy az összefogás, majd az ellentétek hogyan jelentek meg egyszerre és ugyanúgy egy témában. A sportstratégiának számos érdeme van. Legfőbb érdemeinek tartom a következő ket. Erős szakmai kvalitásokat mutat, mondhatnám azt is, hogy példaértékű volt az előkészítő apparátus munkája, ezt többen is említették. Mindenképpen ez a sportstratégia javíthatja a kiszámíthatóság érzését és az elszámoltathatóságnak az esélyét. Hogy így lesze, azt a jövő évi költségvetés tárgyalásakor már tapasztalni fogjuk, hiszen már a költségvetés tárgyalása előtt el kell készíteni a cselekvési programot, és ott fog majd ütközni igazán az elképzelés és a gyakorlat. És ezt kétévente meg kell majd ismé telni, kétévente számot kell vetni, hogy sikerülte megvalósítani, és hogy mit sikerült megvalósítani. A támogatás összegével azonos súlya van és lesz mindenkor a sportban az ütemezésnek, hogy mikor kerül oda a támogatás szövetségekhez, egyesületekhez, min denkihez, akinek arra szüksége van. Ha valahol kell az időben adott támogatás, akkor a sport ilyen. Egy később adott támogatásnak a hatásfoka töredékét éri el. Pártpolitikai konszenzus veszi körül ezt a sportstratégiát. Kérdés, mennyire stabil és mennyi id eig tart majd ez a konszenzus. A területi sportigazgatás korszerűsítésére törekszik ez az előterjesztés - pozitívumai között sorolom föl , nagyszerű célokat tűz ki. Ilyenek például - most nem azokat mondanám egyébként, amelyekkel teljes mértékben egyetért ek, hanem amelyek egy kicsit illúziónak tűnnek, amelyek álomszerűnek tűnnek, és talán hiteltelenné is teszik esetenként , két példát mondanék: a sport legyen mindenki szenvedélye. Ezt soha nem fogjuk tudni elérni. A másik: a sport járuljon hozzá az esélye gyenlőség megteremtéséhez - legfeljebb javításához, esélyegyenlőség sem lesz soha. A legfontosabb célkitűzés szerint: váljunk sportnemzetből sportoló nemzetté. Ez sokkal inkább tudati kérdés, mint szervezési vagy gazdasági kérdés; a sportot körülvevő társa dalmi fejlődésnek a függvénye, megélhetési kérdés, szabadidő kérdése, életmódbeli kérdés. A legfontosabb megállapításai, amire építeni lehet és kell is - és 13 évre szól, nem egykét évre , amire vissza lehet majd hivatkoznunk és kell is hivatkoznunk, tal án a következők lehetnek. Kimondja a sport üzleti funkcióját, szerepét. Kimondja a sportgazdaság erősödésének szükségességét, célként fogalmazza meg, és azt is, amit már többen említettek, hogy a sportágazat nettó költségvetési befizető. A 2008. évi költsé gvetés készítésekor szerintem ebben a Házban többször fogjuk idézni még ezt a mondatot. Kevés a sportot ösztönző kedvezmény, szembesít bennünket ezzel - mint ahogyan Szalay képviselőtársam is és többen említették , beleértve az adókedvezményeket is. A kla sszikus WHOadattal szembesít bennünket, amely szerint egy dollárnak a sportba való befektetése 3,5 dollár megtakarítást jelent az egészségügynek. Ezzel a számmal például nem találkoztunk az egészségügyi reform vitája kapcsán, pedig többször lehetett volna idézni. A példaképprogramot nagyon fontosnak tartom, a példaképül állítható sportolói elit fiatalkorban elkezdett felkészítése, képzése, menedzselése nagyon fontos e vonatkozásban. (10.50) Nem mindegy, nem elég az eredmény; azt olyan sportolóra kell építe ni, aki azt el is tudja adni, aki vonzóvá tudja tenni. Érdemes erre odafigyelni.
