Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3190 még úgy nagyjából elmenne, bár azt gondolom, ezt a szá mot is lehetne növelni, azonban sportegyesületi keretek között a 18 éven aluli, versenyengedéllyel rendelkező versenyző a diákoknak csupán a 6 százaléka, ez viszont nagyon kevés, nagyon rossz adat. Egyébként ez kihatással tud lenni aztán a sporteredményein kre is és a jövőbeli versenyeken elért eredményekre. További megdöbbentő adat, hogy a felnőtt népességnek csupán 16 százaléka végez sporttevékenységet, ha azonban szűkebb értelemben a heti két alkalmat tekintjük, akkor a felnőtt népességnek mindösszesen cs ak a 9 százaléka sportol. Viszont ami biztató ezen borzasztó adattal szemben, hogy jelenleg a nem sportolók 38 százaléka szeretne valamilyen formában sportolni, ez minimum 900 ezer fős, mozgósítható, megerősítésre váró potenciális réteget teremt. Azt gondo lom, hogy ennek a stratégiának az egyik fő célkitűzése kell hogy legyen, hogy ezt a 900 ezer embert a szabadidősport meg a diáksport tekintetében megfogjuk, erre kell a megoldást megtalálni. A versenysport tekintetében nagyon helyesen fogalmaz a stratégia, hogy olimpiacentrikus a magyar versenysport, és az olimpiai eredmények, az eredményesség vagy eredménytelenség… - szerencsére az utóbbi években, az utóbbi évtizedekben, azt gondolom, folyamatosan eredményesség jellemzi a magyar olimpiai mozgalmat, és azt gondolom, hogy ez a versenysportnak is meg egyébként az egész magyar sportnak is a hű tükre. Pontosan e miatt a tükörhelyzet miatt aggódom én mindig az olimpia évében, hogy vajon ezt a fajta eredményességet sikerüle produkálni a jövő évben megrendezésre k erülő pekingi olimpiai játékokon. Ez egy nagyonnagyon komoly kérdés. És sajnos elhangzik, nem tudom, hogy a döntéshozók fülébe is eljutotte, nyilván ezt megerősíteni bizonyítékokkal nem tudom, de vannak olyan szirénhangok, hogy talán nem is biztos, hogy olyan rossz lenne, ha Pekingben a magyar olimpiai csapat nem érne el olyan fényes eredményt, mint amilyen eredményt el szokott érni az elmúlt évtizedekben. Azt gondolom, hogy ez nagyon aggasztó. Tudjuk azt, hogy amikor NagyBritannia 1996ban egy darab oli mpiai aranyéremmel tért haza, akkor az milyen szégyen volt NagyBritanniában, és milyen komoly károkat okozott. Csak azt gondolom, hogy míg NagyBritannia ebből a helyzetből föl tudott állni, és egy nagyon komoly fejlesztést meg tudott valósítani, addig, i smerve Magyarország helyzetét meg Magyarország pesszimizmusát, nem biztos, hogy egy ilyen helyzetből, egy ne adj’ isten megvalósuló eredménytelenségből föl tudna állni a magyar sport. Úgyhogy én azt gondolom, hogy a magyar sportnak az olimpiacentrikussága egy fontos dolog, mindent meg kell tenni a magyar kormányzatnak, a mindenkori magyar kormányzatnak az olimpiai sportágak támogatása érdekében. Másrészről pedig azt gondolom, hogy ezt a tükörszerepet egy kicsit más mezőre kell helyezni, mert nem hiszem, hog y egy olimpia eredménye vagy eredménytelensége ilyen fokú meghatározottsággal kell hogy bírjon a magyar sport egésze számára. Az utánpótlásnevelésről az anyag szintén egy helyzetképet tár föl. Azt gondolom, a bizottsági üléseken is elhangzott, meghallgatt uk az utánpótlásnevelésben járatos szakembereket, hogy utánpótlásnevelésünk jó irányba tart, a NUSI, illetve a korábbi NUPI programok szerintem jó úton járnak. Nyilván itt azt a kérdést kell feszegetni, amit már többen a mai napon is feszegettek, hogy az okkal a fiatalokkal, akik aztán nem lesznek versenysportolók, nem érnek el olyan eredményt, amely a versenysportban tarthatná őket, ezzel a komoly réteggel és nagyon nagy tömegű fiatallal mit tudunk kezdeni, és hogyan tudjuk őket átvezetni a szabadidősport világába. Azt gondolom, hogy ez a fontos kérdés, amit a stratégiában meg kell valósítani, nyilván minél több pénzt kell az utánpótlásnevelésre fordítani. Azt hiszem, hogy az is egy fontos kérdés, hogy az utánpótlásnevelésre adható civil támogatásokat ho gyan lehet ösztönözni és hogyan lehet megnövelni. Ami viszont a stratégiában is nagyon őszintén szerepel és sokkal szomorúbb, az utánpótlásneveléshez meg a versenysport kérdéséhez kapcsolódóan sokkal szomorúbb és mindenképpen beszélni kell róla egy ilyen stratégia során, az a létesítményhelyzet. Itt elhangzott többször, és azt gondolom, hogy az MDF vezérszónokaként én sem mehetek el szó nélkül amellett,
