Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LAMPERTH MÓNIKA önkormányzati és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója:
3175 Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, ez kell legyen az egyik legfontosabb célkitűzése ennek a stratégiának. A szabadidősport területén: minél több résztvevőt kell bevonni a szabadidősportba. El kell érni, hogy minél több ember váljon előnyökkel, szolgáltatásokkal járó regisztrált szabadidősportolóvá. Ösztönözni kell a szemléletváltást direkt és indirekt kommunikációs eszközökkel is, növekvő arányú, koncentráltabb finanszírozással, és tudatos létesítményfejlesz tésre van szükség. Ki kell alakítani a munkahelyi sportolás lehetőségét biztosító ösztönző rendszert, hiszen vannak ma már jó példák arra, hogy a munkahelyek ösztönzik arra a dolgozóikat, hogy mozogjanak, mert így egészségesek lesznek, és a munkaerejük, fi zikai és szellemi munkaerejük is regenerálódni tud. A fogyatékossággal élő emberek körében életminőségük javítása érdekében növelni kell a rendszeres testmozgásba, testedzésbe bevontak számát. Ennek érdekében terü leti alapon szervezett, könnyen elérhető versenyformákkal lehetővé kívánjuk tenni a sport által nyújtott élmények, a közösség gondoskodó erejének megtapasztalását. A fogyatékkal élők versenysportjában, versenyrendszereiben - ahol a sportág ezt megengedi - támogatjuk a sportági integrációt. A versenysport, az utánpótlásnevelés területéről: cél az élsportban már hagyományosan elért eredményességi szint, különösen az olimpiai eredményesség, ennek fenntartása, valamint a nemzetközileg is népszerű sportágakban az eredményesség javítása. A fenntartható sikerek elérése és a versenysport utánpótlásbázisának biztosítása érdekében szükséges az igazolt sportolók számának növelése, az utánpótlásnevelés egységes rendszerének működtetése. Fő cél a s ikeres sportágak tömegbázisának kiszélesítése, a tudatos kiválasztás, a tehetséggondozás. A kiszámítható és tervezhető támogatási rendhez elengedhetetlen a sportágfejlesztési tervek előkészítése. Célirányos sporttámogatásra van szükség, egy mérhető indikátorrendszerre alapozott sportági szűrőrendszer alapján. Meg kell teremteni a nagy hazai világversenyek rendezését lehetővé tévő infrastrukturális feltételeket, különös tekintettel a komplex fejlesztési igényekre és megoldásokra. Mondom ezt annak elle nére, hogy tudom, a mai, meglevő infrastruktúrában is sok lehetőség van, és arra biztatom a jelen levő sportvezetőket - meg a jelen nem levőket is a nyilvánosságon keresztül , hogy éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek ma megvannak. Nekem nagy élménye m volt - itt látom Sinka László főtitkár urat is , amikor a kézilabdában megrendeztük úgy a junior világbajnokságot, hogy sok vidéki magyar város tornacsarnokát és sportlétesítményét használtuk, és ott még nézőket is lehetett becsábítani, rengeteg nézőt. És ezt önök csinálják, ezt nem tudja a kormány eldönteni, hiába dolgozik ezen a területen a kormány vagy tesz erőfeszítéseket; ha önök ezeket a lehetőségeket fölismerik és kihasználják, akkor ennek egészen bizonyos, hogy lesz hatása utánpótlásnevelésre, e gészséges életmódra szoktatásra, mert ott mintát kaptak ebből a fiatalok. Úgyhogy ezt csak példaként szerettem volna elmondani, és mindenkitől elnézést kérek, aki nincs jelen, velük nem fogok példálódzni, de a sok ismerős inspirál ilyen jó példák bemutatás ára a nyilvánosság előtt. A kiszámítható és tervezhető támogatási rendhez elengedhetetlen sportágfejlesztési tervekről már az imént beszéltem, még egy dologra hadd hívjam föl a figyelmet. A versenysport eredményességi céljaival összhangban egységes utánpót lásnevelési rendszert kell működtetni, példaképeket állítani a tisztességes munka és a tiszta eszközökkel elért eredmények jutalmazásával. Kiemelten fontos a dopping- és nézőtéri erőszakmentes, a fair play szellemének megfelelő sportélet kialakítása, ille tve ennek folyamatos biztosítása. A területi sportigazgatás reformjáról szeretnék még néhány gondolatot mondani. A közigazgatási rendszer jelenlegi felépítésének megfelelően a sportigazgatás is országos, megyei és települési struktúrára épül, a sportirányí tás vertikális és horizontális kapcsolatrendszerének újragondolása a kialakulóban levő regionális és kistérségi közigazgatási szervezetek együttműködésével és a funkciók bővítésével valósulhat meg. Van erre nagyon jó lehetőség, hiszen most például a kistér ségi összefogás, az önkormányzati társulások összefogása nemcsak azokon a területeken indult el, amelyeket kötelező feladatellátásban pluszként normatívával finanszíroz a központi költségvetés,
