Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3123 óra pihenőidőnek meg kell lennie. Abban a pillanatban, amikor a minimumhatárra megy le, tehát minimum 8 órát biztosítani kell a dolgozó számára, abban a pillanatban bejön az is, hogy mennyi utazási időt vagy adott esetben munkahelym egközelítési időt is tulajdonképpen hozzá kell adni és be kell számítani. Lehet azt mondani, hogy egy ember dolgozzon 12 vagy 16 órát folyamatosan, viszont a hazaérkezési, a munkába járási időt is abban a pillanatban be kell számítani, és ebből adódóan a m inimum 8 óra tulajdonképpen nem fedi a valóságot, mert ha valakinek napi kétszer fél órát kell munkába bejárnia, akkor minimum 9 órát biztosítani kell a részére ahhoz, hogy valóban a 8 óra pihenőidő rendelkezésre tudjon állni a számára. Tehát ezért is ebbő l a szempontból számomra aggályos ez a megközelítés. Valóban az van, hogy szakáganként más és más a rendelkezésre állási idő, az ügyeleti idő vagy adott esetben, mint ahogy a tűzoltóknál is, napi szolgálati időben 24 órán keresztül ügyel, de nem biztos, ho gy tevékenységet végez. Azért is mondom, hogy ezeket a törvényeket egyben kellene tárgyalni, vagy legalábbis egyben kellene módosítani ahhoz, hogy a későbbiek folyamán ne kelljen újra elővenni, mert az Európai Bíróság vagy az Alkotmánybíróság is egy kemény ebb állásfoglalással visszautalja majd a parlamentnek ezeket a törvényeket. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Elnök úr, köszönöm s zépen, de én zárszót szeretnék mondani. ELNÖK (dr. Áder János) : Akkor előtte megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni, mert éppen most még nem jelentkezett senki sem, de hátha. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezik senki sem. Nos, akkor máris so r kerülhet a zárszóra. Csizmár Gábor államtitkár urat illeti a szó. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazsá g az, hogy amikor a bizottsági előadói kör lement, akkor egy nagyon rövid általánosvitazáróra gondoltam, mert úgy láttam, hogy nem szükséges minden részletre kitérni. A hozzászólások alapján és különösen pedig Bernáth Ildikó képviselő asszony ma esti megn yilvánulása alapján elnézésüket kérem, ha egy kicsit hosszabb lesz az általános vitát záró megjegyzésem. Kénytelen vagyok, kötelességem néhány olyan dologra kitérni, amit a képviselő asszony megemlített, amely miatt, azt gondolom, nem nekem van szégyenkezn ivalóm. A vitában több hozzászólás érintette a jogszabályok alkalmazhatóságát, illetve a munka törvénykönyve egységét vagy kivételes szabályait. Azt gondolom, valamennyiünk közös érdeke, hogy a munka törvénykönyve olyan jogszabály legyen, amely egyfelől al kalmazható, másfelől pedig nem a kivételek számát szaporítjuk és bontjuk szét lényegében a munkajogot Magyarországon. Ez egy nagyon kínos és nagyon nehezen létrehozható egyensúly. Ezért van nagyon alapos egyeztetésekre, tárgyalásokra szükség. Újra és újra ugyanazzal a problémával kell valamennyiünknek megküzdeni, mint szerte az Európai Unióban küzdenek parlamenti képviselők, kormányzati, munkavállalói, munkáltatói képviselők, nevezetesen, hogy hogyan lehet a szabályokat egyfelől rugalmassá tenni, másfelől p edig a munkavégzés, a munkavállaló biztonságát megteremteni. Ugye, egy speciális angol szó is keletkezett erre, a flexicurity, amely összevonta a flexibility és a security szavakat, bemutatván - ez egyébként magyarra nem is fordítható, hogy most ez egy rug almas biztonság vagy biztonságos rugalmasság , hogy egyszerre kell két követelménynek megfelelni. Most is ezzel a problémával küszködünk, amikor a munka törvénykönyve bizonyos szabályait megkíséreljük az európai szabályokhoz hozzáigazítani.
