Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár:
312 Ami kor tehát elmegyünk az orvoshoz, és ellátást veszünk igénybe akár a háziorvosnál, akár a szakrendelésen, akár a kórházban, akkor ez pénzbe kerül; pénzbe kerül a biztosítónak, aminek egy részét pedig mi magunk fizetjük, egy keveset az önrész formájában. Azt várjuk, hogy csökkenni fog az indokolatlan orvosbeteg találkozásoknak a száma. (9.10) Azt várjuk, hogy az ellátóhelyek pluszbevételhez jutnak, merthogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a vizitdíj és a kórházi napidíj minden egyes forintja az utols ó fillérig bezárólag a szolgáltatónál marad. Tisztelt Országgyűlés! Persze, voltak fennakadások is. Sokak számára nem volt világos, hogy a meghatározott mentességi körök kikre vonatkoznak. Volt olyan intézmény, ahol nem lehetett tudni, hogy az intézménybe első vizsgálatra érkező betegeknek - merthogy egyébként daganatos betegek kivizsgálásával foglalkozó intézményről van szó , azoknak, akiket még nem kezeltek, kelle vizitdíjat fizetniük vagy nem. Mi lesz a területen kívüli betegekkel? Mi lesz azokkal a be tegekkel, akik sürgősségi esetként jelentkeztek, de utóbb kiderült, hogy nem minősíthető sürgősségnek az ellátásuk? Szó sincs arról, tisztelt Országgyűlés, hogy a betegek többsége kitörő örömmel fogadta volna a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetését. So kan mondják, hogy hosszú évtizedeken keresztül fizették a járulékot, és most nem értik, miért van szükség vizitdíjra. De hát nem csináltunk eddig sem titkot abból, hogy a vizitdíj bevezetésétől elsősorban azt várjuk, hogy erősödik a magánfelelősség, tudato sul az emberekben, hogy az egészségügyi szolgáltatások nem korlátlanul állnak rendelkezésre, merthogy az egészségügyi szolgáltatások ingyenességének a mítoszát egyszer s mindenkorra át kell adni a múltnak. Persze, ha azt kérdeztük volna az emberektől, hogy egyetérteneke a vizitdíj bevezetésével, akkor a többség valószínűleg nemmel válaszolt volna, mert hát ki szeret fizetni. Ha azonban úgy tettük volna fel a kérdést, hogy egyetérteneke azzal, hogy a gyógyulásukhoz szükséges szolgáltatásokhoz szervezettebb en, magasabb színvonalon juthassanak hozzá, és ennek az egyik - persze nem kizárólagos - eszköze a vizitdíj, akkor nyilván sokan igennel válaszoltak volna. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Látjuk a kezdeti gondokat. Szilárd elhatározásu nk, hogy a folyamatosan beérkező tapasztalatokat feldolgozva korrigáljuk a szabályozást, s ezt kérjük a szaktárcától és a kormánytól is. De meggyőződésem, hogy a higgadt, tárgyszerű és nem utolsósorban szakszerű elemzés nem helyettesíthető sommás elítélése kkel, bombasztikus jelzőkkel fűszerezett mondatokkal. Az egészségügyi reform soksok mozaikból tevődik össze, ennek egyik eleme a vizitdíj és a kórházi napidíj. Nem az egyes intézkedések agyonpolitizálása szolgálja a betegek és az egészségügyi szolgáltatók érdekeit. Akkor szól valóban értük a harang, ha közös gondolkodással találjuk meg a jó megoldásokat és az eredményes végrehajtásukhoz vezető utat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A kormány nevé ben Horváth Ágnes államtitkár asszony kíván szólni. Államtitkár asszonyt illeti a szó. DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szavait. Teljesen ig aza van képviselő úrnak, egy tanulási folyamat zajlik az egészségügyben. Tanuljuk az egészségügyi reformot, és mindeközben tanuljuk a vizitdíjat is. Az európai országok kétharmadához hasonlóan a Magyarországon is bevezetett vizitdíj, napidíjfizetési köte lezettség nem a betegek érdekei ellen irányuló intézkedés. A magas számú orvosbeteg találkozás, az indokolatlanul igénybe vett ellátások nagyon nagy terhet jelentenek az Egészségbiztosítási Alap számára, de közvetve a betegekre is. Gondoljunk csak arra, h ogy ezek nehezítik az ellátás szakmai biztonságának és minőségének a fenntartását, javítását, mivel az indokolatlan vizsgálatok csökkentik
