Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3104 Végül az utolsó gond, nehézség és hiány a minőséggel kapcsolatos. Itt két mozzanatra térnék ki, egyrészt a tankönyvek prob lémájára, amiről a tankönyvpiacról szóló törvény kapcsán már szóltam, de itt megismétlem. Általános vélemény az, hogy a szakképzésben a tankönyvek nagy része elavult, korszerűtlen, olyan ismereteket tartalmaz, amelyek már köszönő viszonyban sincsenek a gya korlattal. Ráadásul kis példányszámú könyvek, és a tankönyvpiacról szóló rendelet nem orvosolja ezt a hiányt. Minőségi garanciát próbál sejtetni a törvény, illetve a kormánypárti hozzászólók, például a vizsgaellenőrzésben. Nos, hogy a miniszternek miért ke ll közreműködnie a szakmai vizsgák ellenőrzésében, fel nem foghatom. Úgy gondolom, hogy a miniszter úrnak ennél fontosabb dolgai vannak. Jól működő rendszerben a vizsgák valóban minőségbiztosíthatóak. Úgy kell szabályozni a vizsgákat, hogy azok önmagukért feleljenek; a vizsgákat szúrópróbaszerűen ellenőrizni lehet, de a vizsgákat a követelmények és a szabályozás oldaláról kell garantálni, nem pedig a miniszter ellenőrzésével, ami úgyis egy fikció. Körülbelül ennyire volt időm, kö szönöm a türelmüket, további jó munkát mindannyiuknak! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az utolsó vezérszónokunk következik. Megadom a szót Almássy Kornél képviselő úrnak, aki az MDF véleményét ismerteti velünk. ALMÁSSY KORNÉ L , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hoffmann Rózsa képviselő asszonyhoz hasonlóan immár én is negyedszer és mára utoljára beszélek az oktatási törvényekről. Nagy örömmel teszem, mert sze rintem aki a mai nap során végigkövette az oktatási törvényeket, számos hasznos információval és építő jellegű vitával lett gazdagabb. A szakképzési törvény kapcsán, illetve pontosan idézve a törvény címét: a szak- és felnőttképzést érintő reformprogram vé grehajtásához szükséges törvények módosításáról szólva vegyes érzelmeim, vegyes érzéseim vannak. Többnyire jó gondolatokat látunk, de azért néhány aggasztó jelre is szeretném felhívni a figyelmet. Azt gondolom, hogy az ország gazdasági növekedésének alapve tő tényezője a hazai szakképzési rendszer állapota. Mind a hazai, mind a külföldi befektetők egyre gyakrabban vetik fel problémaként a szakképzési rendszer elmaradottságát, illetve legfőképpen azt, hogy nem kellőképpen reagál a munkaerőpiaci kihívásokra é s folyamatokra. Őszintén, tárgyilagosan el kell hogy mondjam, hogy azt gondolom, ettől függetlenül az előző ciklusban is felismerte a kormányzat ennek a problémának a súlyosságát. Én kifejezetten örülök annak, hogy ma egyértelműen a munkaügyi tárcához kerü lt a szakképzés felügyelete. Nekünk is ez volt a programunk, és én abban bízom, hogy ez pozitív folyamatokat indukál a szakképzésben. Voltak jó kezdeményezések. A száz lépés programjáról nagyon sok kritikát el tudunk mondani, de talán a szakképzés tekintet ében voltak biztató jelek. Ettől függetlenül a szakképzésre még mindig igaz az, hogy nem a gazdasági szereplők igényeinek megfelelő szakmákra oktatják a diákokat. Sajnos a szakképzésben részt vevő diákok kapcsolata a gazdasági szférával nem megfelelően hat ékony, így a bizonyítványok nem mindig, illetve az esetek jó részében nem takarnak gyakorlati tudást. A gazdálkodó szervezetek sincsenek eléggé ösztönözve a szakmai gyakorlati helyek fenntartására, kialakítására; az esetleges támogatások igénylése vélemény ünk szerint túl bürokratikus. A szakképzési rendszerből kikerülő diákok - erről ma nem esett szó, de azt gondolom, erről is beszélni kell - még alapszinten sem beszélnek idegen nyelveket. Ha valamit oktatni kellene - egyetértek az előttem felszólalókkal, h ogy ez a 910. évfolyam problémája , ha valamire rá kellene feküdni, és ezzel hangsúlyosan törődni kellene, ez az idegennyelvoktatás. Nyilván egy gimnáziumban tanuló gyermeknek sokkal nagyobb lehetőségei vannak, ezt a szakoktatásban is hangsúlyozni kelle ne, mert ez a versenyképességünket növeli, akár akkor, ha egy multinacionális
