Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÓTH FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3096 Fontosnak tartom azt is, hogy az előzetesen megszerzett tudásnak a folyam atrendszerbe való beépítése hogyan történhet meg. Lehessen biztosítani a megszerzett szakképesítések közötti átjárhatóságot, lehessen elismerni a részszakképesítést, ezt a törvénytervezet magában hordozza. Nagyon fontos, hogy ne hulljanak el olyan időszak ok, amelyek a tudás megszerzésével párosultak, és megítélésem szerint elkerülhetetlen a pályaorientációs vagy éppen a gyakorlati oktatás további erősítése a 910. évfolyam viszonyrendszerében. Két utolsó mondattal azt szeretném érzékeltetni, hogy meggyőződ ésem, a szakképzés tartalmának a kialakításában, magában a vizsgáztatás rendszerében, a minőségbiztosításban - és még említhetnék néhány tényezőt - még nagyobb hatáskörrel kell hogy jelen legyenek a gazdálkodó szervezetek képviselői, a köztestületek, a kam arák, akár a szakmai vizsgakövetelmények, a vizsgaelnöki kijelölések, az országos szakmai vizsgáztatások, tanulmányi versenyek tekintetében. Utolsó mondatom arról kell hogy szóljon, amiről az első is: ez pedig nem más, hogy mindennek a következménye nem sz ólhat másról, csakis arról, hogy a jelen és a mérhető, közeljövőbeni munkaerőpiac igényeit szolgálja ki a szakképzés és a felnőttképzés rendszere, mert ez párosul haszonnal, hozammal a társadalom számára. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormány párti padsorokból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Tóth Ferenc képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. A képviselő urat illeti a szó. TÓTH FERENC , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szó t. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szakképzési és felnőttképzési törvények módosítására benyújtott csomag több jelentős változtatást céloz meg. Ezek közül az egyik legjelentősebb az átfogó intézményszerkezeti reform. A törvény indokolása szerint - idézem - a módosítás a szakképzés intézményeinek teljes körére kiterjedő, és a szakképzésben részt vevő intézmények létesítésének, fenntartásának és működtetésének szabályozásában a szakképzési törvény joghatályának megteremtés ére és a törvényi szabályozás teljeskörűségének megteremtésére irányul. A szakképzési reformprogram része az új térségi integrált szakképző központok, tiszkek létrehozása, amelyek magukban foglalják a közoktatási törvény szerinti szakképzésszervezési társ ulást, a szakképzésben részt vevő intézmények egy intézmény keretében történő fenntartását, a csak szakképzési évfolyammal és csak alapozó oktatással működő szakképző iskolák integrált szakképzési feladatellátását és a szakképzésszervezési társaságot is. A nagyszabású céllal e törvény a közoktatási törvénnyel együtt sem igen tud megbirkózni. Az egyik legfontosabb kérdés a területi integrált szakképző központok célja, helyzete, jövője. A javaslat változatlanul nem tisztázza, mit érdemes a tiszkekbe szervezn i és mit nem, márpedig csak azokat a szakmákat kellene ott megszervezni, amelyeknek költséges az eszközigénye, gépparkja, és csak közös bázissal lehet korszerűen és kellő pénzügyi hatékonysággal oktatni. Jellemzően és elsősorban ezek a műszaki szakmák lenn ének. Nem indokolt olyan szakmák képzésének a központosított megszervezése, amelyek nem eszközigényesek, mint például a közgazdaság, az ügyvitel, az informatika, és lehetne ezeket még sorolni, amelyek maradhatnak helyben, a meglevő eszközök bázisán. Sokkal gazdaságosabb egy - például informatikai eszközöket igénylő - szakma helyben történő megszervezése, mint a diákok tömegeit hatalmas költséggel, romló közlekedési feltételek közepette ideoda utaztatni. Arról nem is beszélve, hogy sokkal olcsóbb helyben ok tatni, mint a szakképzésben részt vevőknek kollégiumokat építeni és azokat üzemeltetni. A kormány már csak azért sem törekedhet a teljes szakképzés tiszkekben történő megszervezésére, mert ezzel az esélyegyenlőség jegyében elsősorban azokat hozza hátrányos helyzetbe, akik falvakban, kisebb településeken élnek. Az ésszerűség tehát azt diktálja, hogy a kormány ezt gondolja át. Márpedig akkor nem zárhatja ki a fejlesztési forrásokból azokat az intézményeket, amelyek nem viszik a szakképzésüket a tiszkekbe.
