Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BABÁK MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3092 Vannak a törvényjavaslatnak jó elképzelései, a rugalmas alkalmazkodás, a minőség, a szakvizsga ellenőrzése, a pályakövetés, ezeket mind jónak tartjuk. Sorolhatnám még, mert a törvényjavaslatban vannak nagyon jó elképzelések, amelyeknek, úgy gondoljuk, hogy helye és ideje, hogy törvényi szabályozást kapjon. De néznünk kell azt, hogy mi a k ormány szándéka, minden egyes törvényjavaslatnál. A szakképzés zanzásítása, azzal a költségek csökkentése, és ahogy képviselőtársaim mondták, ellenzéki képviselőtársaim, a fejlesztés koncentrálása, valamint kizárása, diszkriminálása bizonyos szakképző inté zményeknek. Ez, államtitkár úr, elfogadhatatlan, és a bizottsági ülésen is ennek hangot adtunk. Egy kormánypárti képviselőtársunk így fogalmazott, hogy a jelenlegi képzés nem piackonform, utcának képeznek és ehhez hasonlók. Úgy gondoljuk, hogy fejlett gazd aságban és jól működő gazdaságban nyilvánvaló, hogy a szakképzés helyzete is egyszerűbb, hisz meg tud felelni az elvárásoknak és a rugalmas alkalmazkodás követelményeinek. Egy rosszul működő gazdaságban, amelyről most, ugye beszélnünk kell, nem igazán lehe t mihez alkalmazkodni. Úgy gondolom, hogy ehhez rendbe kellene tennünk a gazdaság sorsát, lehetőségeit, és úgy gondoljuk, a rugalmas alkalmazkodás csak akkor feltételezhető; és nincsen helye semminemű sommás vélekedésnek e területen, mert először is más cé lokat és dolgokat kell elrendezni ahhoz, hogy a szakképzés ki tudja teljes egészében szolgálni a reálszféra igényeit. Miért jelentkeznek a hallgatók szakképzésbe? Azért, hogy a munka reményében egy szakmát tanuljanak. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Elha ngzott a bizottsági ülésen is, hogy a szakképzés pusztán csak munkaerőpiaci képzés vagy a tankötelezettség teljesítése. Úgy látjuk, a kormány rosszul vélekedik arról, hogy a jelenleg jól működő és jó, nem is megyéhez, de megyéhez tartozó szakképző intézmé nyek vonatkozásában is pálcát tör, pedig az esélyt adják meg, a lehetőséget, hogy szakmát tanulhassanak a fiatalok. Úgy gondoljuk, hogy a 18 éves tankötelezettséget csak az egységes iskolában lehet megvalósítani, az egységes iskolához pedig tágabb értelemb en hozzá kell gondolni a szakképzést is, ugyanis egy településen nem lehet megoldani csak gimnáziummal a 18 éves tankötelezettség teljesítését. Azt mondani pedig, hogy mondjuk, egy vendéglátó, szakács vagy kőműves képzése egy adott területen felesleges és utcának való képzés, érthetetlen, hisz külföldre javasolta munkavállalásra a miniszterelnök úr is a mi fiataljainkat, úgyhogy úgy gondolom, hogy ki tudja azt ma mondani, hogy az Unióban, bármelyik tagállamban lehetősége van elhelyezkedni, tehát nem utcára képzés folyik jelenleg, hanem csak képzés folyik, és a gazdaságnak konkrét igényei nincsenek. Nagyon fájlaljuk azt és helytelennek tartjuk, hogy általánosan kötelezővé teszi a tanulószerződést középfokon. Úgy gondoljuk, hogy nem mindenki tudja majd ezt pre zentálni, és ez szegregációt jelent, kizárja a képzésből a fiatalok egy részét. A szakképzés regionális szintjének megszervezése törvényileg is aggályos, mert ugyanis mint régió, olyan nem létezik. Van fejlesztési tanács, de nincs egyéb más szervezet, mert kétharmados törvény, és ezt a parlament nem fogadta el, aggályos tehát. Azonkívül kár, hogy kiment a közoktatásért felelős államtitkár úr, mert a kormány az előbb benyújtott törvények kapcsán az egységes iskolaszervezést és a szervezett szakképzést is tám ogatná, ugyanakkor önök pedig azt tervezik a törvényben, hogy kizárják a fejlesztési és egyéb forrásokhoz való hozzájutását azoknak az iskoláknak, amelyek nem vesznek részt a tiszkekben és nem vesznek részt a regionális intézményrendszerben. Úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos a közoktatásban, a szakképzésben is a helyben való képzés, azért, mert vannak, akik nem tudják annak költségét vállalni, hogy vidékre utazzanak, a tiszkekbe utazzanak vagy nagy szakképző központokba. Mi úgy látjuk helyesnek, hogy oda cé lszerű utazni, annak és ott kell megszervezni, ahol nagy eszközigénnyel és nagy költséggel járó beruházásokat igényel a szakképzés, az egyszerűbb képzéseket pedig meg lehet hagyni helyben. Önök ezt nem
