Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
310 Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 4. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, h ogy az ülés vezetésében Béki Gabriella és Móring József jegyzők lesznek segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk használatáról. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lukács Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, KDNP: „Ne féljetek!” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Ne féljetek azoktó l, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni!” (Közbeszólások: Mikrofon!) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Képviselő úr, a mikrofonját helyezze fel! DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP) : Leesett, elnézést. „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni!” Ez az evangéliumi mondat a diktatúrák idejében sokaknak adott erőt és tartást. Erőt adott Kolbe atyának az éhségbunkerben, a koncentrációs táborban, és erőt adott Mindszenty bíboros úrnak az ávó börtönében. De sok sz ázezer és millió embernek adott erőt a diktatúrák időszakában. És most ez az evangéliumi mondat újra aktuálissá vált, amikor a rendőrpalotát golyózápor éri, amikor nem tudni, kik által vezérelve, milyen sötét erők működve félelmet akarnak kelteni ebben az országban. Ekkor egyetlen értelmes, helyes és demokratikus - és hozzáteszem: keresztény - választ adhatunk, ha mindnyájan erre az üzenetre innen válaszolunk: nem félünk. Nem félünk, mert megtanultuk legyőzni a félelmet. Nem félünk, mert jól tudjuk, hogy a végső szó nem az övék, és nem tudják elérni céljukat, bárkik legyenek azok, hogyha innen, a parlamentből egységesen azt mondjuk, hogy nem félünk. De nem félünk azoktól sem, akik a Parlament köré kordont emelnek. Nem félünk, mert - a köztársasági elnök úr s zóhasználatát idézve - egy alkotmányosan aggályos parancsot hajtanak végre. És nem félünk, mert jól tudjuk, hogy a korlátnak két oldala van, és innen nézve nem mi vagyunk a korlátoltak. De nem félünk attól sem, aki szellemi korlátot akar emelni ebben az or szágban, aki úgy nyilatkozik, hogy politikus március 15én ne beszéljen. Mi ünnepelni szeretnénk. Ünnepelni szerettünk volna 1972ben is, amikor a Nemzeti Múzeumra azt írták ki, hogy: „Hűség a néphez, hűség a párthoz ”. És ünnepe lni szerettünk volna 1973ban is, amikor a csepeli munkásőröket vezényelték be szétverni a márciusi, úgynevezett tüntetőket. És ünnepelni szerettünk volna akkor is, amikor a késő kádári korszakban március 15én megmutatta az igazi arcát a kádári korszak, b ár akik most restaurálni próbálják, vagy másképp próbálják beállítani a történelmet, ezekre az időkre talán már nem emlékeznek. Igazi arcát a '80as években is megmutatta az úgynevezett puha diktatúra. Azt gondolom, hogy bennünk erősebb a szabadságvágy, és megtanuljuk legyőzni a félelmeinket. Úgy gondolom, hogy ha összefogunk, akkor tudunk ünnepelni, de ahhoz az kell, hogy valóban a lelkekben és a közösségekben szülessék meg a szabadvágy. Mi tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy rabok legyünk vagy szabadok , mert negyven év alatt megtanítottak rá. Ez az evangéliumi mondat, amit idéztem - Gyökössy Endre írja egy könyvében , valami misztikus módon 365ször szerepel az evangéliumban, így mindennap elmondjuk, hogy nem félü nk,
