Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ALMÁSSY KORNÉL (MDF):
3082 lenni. Meggyőződésem, hogy a piac, a pedagógusok és maguk a diákok meg a szülők is kiválaszt ják, illetve a piac viszonyai rendbe teszik ezeket a kérdéseket; azok a tankönyvek, amelyek nem megfelelőek, előbbutóbb kiszűrődnek a piacról. Jó lenne, ha a tankönyvek jóváhagyásával kapcsolatban a minisztérium és a mindenkori oktatáspolitika végre valós elveket tenne világossá. Azt hiszem, ma egy kicsit az a közelítési mód, hogy a tankönyvvé nyilvánítás célja az, hogy egy elméleti tankönyvhöz, idolhoz hasonlítgassuk a tankönyveket, szerintem a piac szándékolt szűkítése is sok esetben ezt indokolja, bizon yos szaktudományi irányzatok érvényre juttatása, mások elfojtása is szerepel egyegy tankönyv tankönyvvé nyilvánítása kapcsán, módszertani eljárások preferálása, mások elutasítása, kerettantervi koncepciók közötti különbségtétel valamelyik előnyére. Azt go ndolom, ma ez jellemzi a tankönyvvé nyilvánítást. A mi elképzelésünk szerint világos, egyszerű szabályokat kéne a tankönyvvé nyilvánítás kapcsán megfogalmazni; a tankönyv nem sérthet alkotmányt, nem sérthet nemzeti, vallási, etnikai érzékenységet, nem uszí that gyűlöletre; meg kell felelnie a tankönyvnek a Nemzeti alaptantervnek; a tankönyv csak tudományosan igazolt tényeket tartalmazhat, és szaktudományi hibák nem lehetnek benne. Nekünk ez a véleményünk, ezeket az alapkritériumokat kéne a tankönyveknek telj esítenie, és ezen alapkritériumok alapján szerintem rendezni és egyszerűsíteni lehetne a tankönyvnyilvántartást. (17.50) Ez a törvény nem oldja meg a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének problémáját sem. Ezt a köztestületet - ráadásul köztestületi formában - maga a minisztérium iránymutatása alapján, a minisztérium tehermentesítése érdekében hozták létre, valójában azonban a minisztérium az elmúlt öthat évben nem kívánta - és a törvény alapján nem látszik, hogy a jövőben is kívánná - bevonni a test ületet a tankönyvjóváhagyás lebonyolításába, sőt gyakorlatilag az adatszolgáltatás tekintetében is elvonja azokat a jogköröket, amiket eddig élvezett ez a köztestület. Ráadásul azt hiszem, hogy a köztestületi tagság fogalmát is ebben a tekintetben át kelle ne gondolni, mert lehet, hogy így működésképtelenné válik a testület. Azt gondoljuk, hogy ez a törvénymódosítás számos tekintetben ellentmondásokat takar, és bizonyos tekintetben bizonyos érdekcsoportokat továbbra is előnyben r észesít. A Sulinova Kht.ról már beszéltem, mint a minisztérium háttérintézményéről, de azt gondolom, hogy a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság előnyben részesítéséről is beszélnünk kell. A tankönyvpiacról szóló törvénynek talán az egyik legérdekesebb kérdé se a használt tankönyvek előtérbe helyezése, a használt tankönyvek használatának propagálása. Ezzel egyet lehet érteni. Azzal azonban már nem lehet egyetérteni, hogy kizárólag a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság fogja majd szolgáltatni ezeket a háttéranyag okat, illetve ezeket a tankönyveket. A bizottsági vitában elhangzott, hogy a piac szereplői nem igénylik az ebben a folyamatban való részvételt. Nekem egészen más információim vannak erről. Szerintem a minisztériumnak ezt a módosítást el kellene fogadnia, és nem kellene a Könyvtárellátó Közhasznú Társaságot kizárólagos helyzetbe hoznia. Jó lenne, ha emellett egy másik kérdést is tisztába tenne az oktatási kormányzat. Úgy vélem, hogy bizonyos tekintetben az elmúlt évek folyamataival, a Magyar Bálintféle fol yamatos tankönyvmegújulással szemben áll a tankönyvkölcsönzés kérdése. Szerintem a minisztérium véleményének kellene letisztulnia, ugyanis két célt nem lehet megvalósítani, és az ellentmondás feloldhatatlan. Vagy egyszerűsíteni és könnyíteni kell a tanköny vjóváhagyást, és akkor lesznek sok évig használható tartós tankönyvek, vagy pedig tovább is erőlteti a minisztérium a tankönyvek fokozatos átdolgozását, a tartalmi megújhodást, de akkor a használt tankönyvek forgalma, a tankönyvkölcsönzés értékelhető méret ekben nem valósítható meg. Jó lenne, ha az oktatási tárca ezt az ellentmondást már ebben a törvényben is egyértelművé tenné. A legfontosabb ebben a kérdésben az, hogy a szabad piacot mennyire lehet korlátozni, illetve hogy a minisztérium meg a politika men nyire kíván ebbe beleszólni. A minőségi követelményeknek nyilván meg kell felelni, a megfelelő ellenőrzéseket le kell folytatni, de jó lenne, ha a piaci viszonyokat és a piaci szereplőket is a gyermekek és a szülők érdekeinek a védelmével együttesen
